Hornyák Balázs: Füstös múltunk. A dohányzás és a hazai dohánygyártás története a kezdetektől 1945-ig (Budapest, 2019)
Dohánygyárak
Dohánygyárak 57 volt célszerű a körtéri villamostól egyedül lesétálni, mert könnyen leütötték az embert, aki örülhetett, ha „csak” kifosztották. Leginkább háborús övezetre hasonlíthatott a környék itt-ott feltöltött, máshol még a mélyben futó útjaival, lovaskocsival nem is lehetett járni rajtuk. Zobel Lajos építész (1854— 1926) tervei szerint, rohamtempóban épült a rendkívül modernnek számító, vasbeton szerkezetű gyár. Elsőként a lakóépületek készültek el, mert átmenetileg ezekben kaptak helyet az építési irodák. Ezeket követte sorban a gyártási- majd a raktárépület, végül a nagy és a kisebb melléképületek. 1911. május i-re költözött át teljesen a ferencvárosi üzem az új gyárépületbe. A költözés részletekben történt, az egyes osztályok különböző időpontokban vonultak át, hogy a munka folyamatos legyen. Utolsóként az idősebb Zolnay Vilmos által vezetett igazgatóság érkezett. Az új, villamosított gyárban a sokat megélt, régi gőzgépre már nem volt szükség, így azt a Műegyetem kertjében állították ki a hallgatók okulására, de sajnos az első világháború alatt eltűnt, valószínűleg ágyút öntöttek belőle. Az igazgatói épület valóságos villa volt, első emeletén nyolc szobával, nagy hallal, üvegezett, zárt verandával, konyhával, kamrával, fürdőszobával. A földszinten voltak a vezetőség irodái és a nagy igazgatói dolgozó- és fogadószoba. A toronyszerűén kiképzett második emeleten lakott a szakácsnő, a szobalány és az inas. A ragyogó új gyár szinte teljes elszigeteltségben állt a nagy kietlenségben: körülötte üres telkek, félig feltöltött utcák, szemetet lerakó kocsik agyonkínzott lovaikkal, törmelék és téglakupacok mindenütt. Egy évet kellett várni, mire az első lakóház felépült a közvetlen szomszédságban, de persze ez a gyár működését nem befolyásolta. Készült itt mindenféle dohánytermék: burnót, pipadohány, cigaretta és szivar. Több, mint ezer munkással indult meg a termelés, így készülhetett kézi munkával évi 15 millió szivar és 2000 tonna vágott dohány. Szociális vonatkozásban első osztályú volt az új üzem: külön orvosi rendelő állt a munkások rendelkezésére, emellett fürdő-mosdó, hatalmas és patyolattiszta közös ebédlő, ahol gázfőzőkön melegíthették ebédjüket. Az új gyár természetesen azonnal új termékeket is forgalomba hozott. 1911-ben jelent meg a trafikokban öt, egységes csomagolással tervezett szivarfaj, melyek cédrusládáinak fedlapjain művészi kivitelezésű rézkarcok örökítettek meg nevezetes magyar helyszíneket. Az Aromaticos a Lánczhidat, az Entreactos Dévény várát, a Graciosas a Csorba-tavat, az Ideales az Országházat, az Imperatores Fiume kikötőjét népszerűsítette. A 25 darabos Az új szivarokból összeállított díszdoboz, 1911 dobozok tartalma között jelentős minőségbeli különbségek is voltak, melyet legjobban 10-től 22,50 koronáig terjedő áruk jelzett. Dobozaik fedelének belső oldalát az új lágymányosi gyárépület madártávlati képe díszítette. Feltehetőleg ezekből állítottak össze egy hatalmas méretű, műremeknek is beillő díszdobozt, mellyel az új termékeket reklámozták - valószínűleg nem az egyszerű fogyasztóknak, hanem talán kiállításon, vásáron, vagy külföldi partnerek felé. A lágymányosi csupán egy évig, a pécsi üzem 1912-es megnyitásáig élvezhette az „ország legújabb dohánygyára” címet, de mivel a fővárosban volt, kiemelt szerepe továbbra is megmaradt, amolyan központként is szolgált. A Nagy Háború (1914-1918) alatti dohányínség után, 1919- ben rablók fosztogatták a gyárat. A Budapesti Hírlap december 16-i tudósítása szerint „kilencedikén este, a lágymányosi dohánygyár igazgatójának fia, a ki főhadnagy, észrevette, hogy a dohánygyár nyugati oldalán gyanús emberek dohánybálakat raknak ki. Azonnal értesítette a gyári őrséget, de mire az őrség megérkezett a bálokat kirakó öt ember futásnak eredt. Az őrség utánuk lőtt, de nem talált. A lövések zajára figyelmessé lett egy rendőr, a ki elmenekült embereket keresni kezdte s az egyik mélyedésben elbújva egy fiatalkorút talált, a ki beismerte, hogy a gyárból lopni akartak. (...) beismerték, hogy augusztus óta körülbelül száztizenhat zsák dohányt loptak el a dohánygyárból és tizenötezer koronáért eladták utcai dohányárus rokkant katonáknak.” A háború után még sokáig nem rendeződött vissza az élet a korábbi, normális medrébe. A folyamatos drágulást tér-
