Maczó Balázs: IBUSZ …mert úton lenni jó! (Budapest, 2018)

Interjúk és személyes emlékek az IBUSZ-ról

Ebben az időben kapott az IBUSZ a MÁV-tól a Nyugati pályaudvar területén egy igen nagyméretű raktárhelyiséget. Vezető raktárnok voltam, de ez nem volt egy nyugodt állás. A hadiipar részére szállítottunk, és a legkisebb mulasztás miatt is állandóan börtön fenyegethetett. Kezeltünk acélárukat, papírzsákos szódát és vashordókban tömény lúgkövet, különféle gyógyszereket és mindenféle egyebet.

— Szeretnénk hallani a felszabadulás utáni munkájáról.

— Ismét az idegenforgalmi menetjegyirodai ágazaton voltam. 1948 felé már javultak az utazási lehetőségek: „arccal a vasút felé". Elkezdtük a dolgozók különvonatára szóló — amit népiesen filléres gyorsvonatnak neveznek - kedvezményes jegyek árusítását. Tízezer számra adtunk el jegyeket, Viszi István, Varga András és még más kollegáimmal.

Dolgoztam az ellenőrzési osztályon is, mint revizor. Csepelen irodavezető voltam, Poór János és Vörösvári F. Béla kollégákkal, majd Kőbányán és Újpesten is. Mindig tejesítettük a megadott terveket. Feltétlenül meg kell említenem a mai Dunaújvárost. Amikor ott az IBUSZ irodát nyitott, az általános iskola portásfülkéjében árusítottuk a vasúti jegyeket, akkor még ketten egy kollégámmal. Végül ügy kerültem vissza Budapestre, hogy kis híján áldozata lettem egy rablótámadásnak, ami után hosszas kórházi orvosi kezelésre szorultam.

1967-ben 60 éves korom betöltése után mentem nyugdíjba.

— Találkozik azóta a régi kollégáival?

— Természetesen be szoktam járni, érdekel hogyan alakulnak a vállalatnál a dolgok. Részt veszek a nyugdíjas találkozókon, a természetjáró szakosztály autóbuszos túráin. Örömmel találkozom a régiekkel és a fiatalokkal egyaránt.

A beszélgetés végén, amelyet megköszönünk, hadd idézzük Szőcs József vallomását.

„A véremben volt mindig a szorgalom és a szolgálati készség. Az volt a jelszavam, az utasokat, ügyfeleket úgy kell kiszolgálni, hogy örömmel, invitálás nélkül újra keressék jegyirodáinkat." Ügy véljük, az ilyen magatartás kiemelése ma is időszerű. Szőcs Józsi bácsinak pedig kívánunk még további jó erőt, egészséget.

A cikk megjelent az IBUSZ Dolgozóinak Lapja 1980. évi 12. számában.

107