Török Róbert (szerk.): A Handlétól a Grand Caféig. Zsidók az 1867 és 1918 közötti magyar kereskedelemben és vendéglátásban időszkai kiállítás (Budapest, 2018)

Tartalom

Az ő kezük alatt föllendült a forgalom, mindennapos vendégek lettek a kor írói és költői, akiknek Harsányiék igyekeztek mindenben a kedvében járni. Városi legendák szóltak a pincében hordószám tartott tintáról meg a kutyanyelvről, a hosszúkás, fejléces kéziratpapírról, amelyen ki tudja, hány irodalmi alkotás piszkozata született meg. Szép Ernő, Heltai Jenő, Bródy Sándor meg később az összes „nyugatos" törzsvendég lett itt, s persze egyben jó „reklámarcai" is a helynek, hisz az átlagpolgárnak már csak azért is megérte betérni ide, hogy elmondhassa, kiknek a szomszédságában kávézott. A bejárattól jobbra a színházi ügynökök, balra a Magyar Kinematográfusok Szövetségének törzsasztalai sorakoztak olyan vendégekkel, mint Korda Sándor és Kaminer Manó, későbbi nevén Kertész Mihály. Harsányiék nagyvonalú magatartására jellemző, hogy a Párisi Nagy Áruház 1903-as leégése után havonta egy-egy ott dolgozó család ingyen étkeztetését vállalták. Szintén emberbaráti jóindulatból alkalmaztak egy lecsúszott arisztokratát, akit a vendégek rangjához méltón „főúrnak" szólítottak. Innen került a slágerszövegbe a „Fizetek, főúr!" fordulat is.

A New York belső tere, 1900-as évek

36