Saly Noémi: Szerzetesek asztalánál (Budapest, 2017)

Szerzetesi szakácskönyvek

„a mi a Luther-levet illeti, ennek kissé tréfás czélzása van, a mennyiben t. i. a hal böjti eledel, de a Luther lév szalonnával készül”. Ezt az elnevezést - és a jóízű ételt - némi somolygás mellett a szerzetesek is elfogadhatták.

Hogy miért adta volna ki protestáns nyomdász a ferencesek szakácskönyvét? Hát mert 1694-96-ban az övé volt Kolozsváron az egyetlen valamirevaló nyomda. (Elvileg létezett még egy, de onnan 1691 és 1699 között egyetlen kiadvány sem került ki.) Nem egy katolikus szerző dolgoztatott Kis Miklóssal, köztük báró Haller János vagy Baranyi Pál, de ő adta ki a legelső héber nyelvű hazai könyvet és a Vezérlő uta Minden útonjáró igaz Izraelitának című értekezést is. Érdekes lenne tudni, vajon ki beszélte rá a szakácskönyvre - vagy nem is kellett győzködni? Hollandiában sok ilyet láthatott, s mivel itthon nem volt hasonló, okkal remélhette, hogy kelendő lesz. Az is lett. S miután az „egyházi rendeket” „közrendekre” cserélte, a katolikus színezet első ránézésre nem is tűnhetett fel. (És az is érthető, hogy a kálvinista használók a későbbiekben makacsul Tófői Zsófinak, tehát „a magukénak” tulajdonították a könyvet - hogy vette volna ki magát rendes protestáns háznál nemhogy pápisták, de egyenest csuhások receptjei szerint főzni?)

A két kolozsvári kiadást (1695 és 1698) két nagyszombati követte a jezsuita akadémia nyomdájában (1714 és 1742), majd megint két kolozsvári, de már „az [jezsuita] akadémiának bötüivel” (1745, 1755), 1763-ban egy újabb nagyszombati jezsuita, még abban az évben Kassa („az [jezsuita] Accademia bötűivel”), majd ugyanott két további (1771 és 1774), végül 1785-ben megint Nagyszombat (egyetemi nyomda) és 1793-ban Kolozsvár, „a püspöki bötükkel”. Tizenkettőből tíz katolikus, nyolc jezsuita nyomdából került ki. Ez is azt a meggyőződésünket erősíti, hogy bizony ismerték és számon tartották katolikus eredetét.

Ám a diadalútnak itt még nincs vége. A könyvecskét tovább bővítve és megváltoztatott címmel 1795-ben, majd 1801-ben, 1806-ban és 1811-ben kiadja Füskúti Länderer Mihály is, immár Pesten és - az utolsót utódai - Pozsonyban. Az „új toldalék, külömbféle tortáták és sütemények készítésének módjai” egyértelműen nagyúri konyháknak szól: egy sor bonyolult receptet tartalmaz, köztük sok európai (angol, lengyel, holland, portugál, német, spanyol, olasz) ínyencséget. Nagyon messze kerültünk a puritán csíki barátoktól.

Ugyancsak az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi A Szakács-Mesterségnek rövid leírása című könyvecskét. Keletkezésének helyét és idejét nem tudjuk, valaki utólag beleírta a nevét - Bartzke M. - és a származási vagy lakhelyét - Hodoni, vagyis a bánáti Hodony