Török Róbert - Závodi Szilvia (szerk.): Háborús hétköznapok. Tanulmánykötet (Budapest, 2016)
Závodi Szilvia: Hazafias kerámiák a háborús propaganda szolgálatában
I ZAVODI SZILVIA: HAZAFIAS KERÁMIÁK A HÁBORÚS PROPAGANDA SZOLGÁLATÁBAN csatlakozás pedig fellendítette az eladásokat. 1916-ig felfelé ívelt a háborús témájú tárgyak gyártása, mert nagy volt irántuk a kereslet. 1917-re azonban jelentősen csökkent az érdeklődés, ezért - a katalógusok tanúsága szerint - igyekeztek visszatérni a civil termékek gyártásához. A következő évben, 1918-ban már nem is kezdtek új, háborús termék gyártásába. A két világháború között a kerámia- és porcelángyár fennmaradását jelentős mértékben elősegítette, hogy a nagyarányú export mellett az 1920- as évektől mosdóhigiéniai (szaniter)termékek gyártásba is belekezdtek.10 11 A gazdasági világválság a wilhelmsburgi gyárat is elérte. A termelés újbóli fellendülése annak volt köszönhető, hogy 1933-tól vendéglátóhelyek és szállodák igényeit kielégítő asztali edénykészleteket kezdtek gyártani.11 A wilhelmsburgi gyár már az első világháború előtt elkezdte a hazafias motívumokkal díszített kerámiák gyártását. Az 1900-as évek után sokat szállítottak Magyarországra és a Balkánra. A magyar irány eléggé meglepőnek tűnhetett, mivel a Monarchia magyar területén számos keménycserép-gyár működött: Koós Miksa Kőedény és Agyagárugyár Részvénytársasága Miskolcon,12 Kossuch János Fajansz- és Majolikagyára Körmöcbányán13 vagy a hollóházi kerámiagyár. Hollóháza a gyár fennállásától (1831) kezdve az 1948-as államosításig a vidéki keresletnek megfelelő paraszttányérokat készített. Főként az addig parasztfazekasok által készített formák, különféle kulacsok, imakönyv alakú pálinkásbutykosok, vízhordó edények, kannák, korsók, köcsögök, komatálak, falra akasztható dísztányérok készültek. Az edényeket erős, élénk színekkel festették. A legkedveltebb minták a rózsa- és a mezeivirág-csokrok, búzakalászok voltak. A 19. század utolsó két évtizedében a hollóházi kőedényeken erősen érződött a Zsolnay gyár hatása: átvettek díszítéseket, átálltak az aranyozásra. Ez ugyan megdrágította az edényeket, de kiemelte ünnepi jellegüket. A 20. század fordulóján a virágcsokrok mellett vallásos motívumok is megjelentek: a Miatyánk sorai kettős kereszttel, a hit, a remény és a 10 http://www.wilhelmsburgersteingut.at/html/geschichte/exportofFensive.htm (a letöltés időpontja: 2016. június 26.). 11 http://www.wilhelmsburgersteingut.at/html/geschichte/konsolidierung.htm (a letöltés időpontja: 2016. június 26.). A második világháború alatt a gyárat kisajátították (http://www.wilhelmsburgersteingut.at/html/geschichte/drittesreich.htm), majd a háború után államosították. A termelés az 1950-as években indulhatott újra. A gyár vezetőjeként visszatért Amerikából az 1938-ban elmenekült Kurt Lichtenstern, aki időközben megváltoztatta a nevét Conrad H. Lesterre (1907—1996) (http:// www.wilhelmsburgersteingut.at/html/geschichte/nachkriegszeit.htm). Az 1960-as években modernizálták a gyártást, majd az üzem 1997-ig Osztrák Szaniterkerámia és Porcelángyár néven működött (Österreichische Sanitär-Keramik und Porzellan-Industrie, ÖSPAG). https://de.wikipedia.org/ wiki/%C3%96SPAG (a letöltés időpontja: 2016. június 26.). 12 Katona Imre: A magyar kerámia és porcelán. Budapest, 1978. 141. 13 Katona Imre i. m. 102.
