S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
26. Gulyásbárók
tésüzleten. A sertéshizlalók sorába a Victoria Gőzmalom is belépett - mesés hasznáról fantasztikus hírek keringtek. A nagybankok nemcsak szalonnát, zsírt, kukoricát, gabonát vásároltak és halmoztak fel nagy készletekben, hanem jelentős hiteleket is adtak a hadiszállítóknak. Meghízott tőkéjüket készséggel állították hadikölcsönök, az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság szolgálatába. Az Üzlet című hetilap időnként beszámolt a hadsereg megrendeléseiről, a hadügyminisztérium versenytárgyalásainak eredményeiről. A háború megszámlálhatatlan csajkát, főzőedényt, kulacsot, ivópoharat, evőeszközt igényelt. A zománcozott edények szállításán például a mateóci Scholtz C. A. Fémárugyár, az Országos Vaskereskedelmi Rt., a füleki és a pozsony-ligetfalui zománcedénygyárak osztoztak. A mateóci gyártól a hadügyminisztérium 1915-ben egy alkalommal 118 000 darab kulacsot rendelt, 1916-ban főzőcsészéket és 50 000 tábori kulacsot dugóval, ivópohárral és akasztózsinórral felszerelve, 1917-ben 100 000 főzőedényt (1 korona 47 filléres egységáron) és 50 000 ivópoharat (57 filléres egységáron), a háború utolsó évében pedig közel 20 000 csajkát. 1917-ben az Országos Vaskereskedelmi Rt. füleki zománcedénygyárától 100 000 darab főzőedényt rendeltek 1 korona 47 filléres egységáron, a pozsony-ligetfalui gyártól zománcozott csajkákat ugyanennyiért, 400 000 főzőedényt 1 korona 56 filléres egységáron, 50 000 darab edényfedelet 60 filléres és 10 000 darab ivópoharat 57 filléres egységáron. A háború végén Takács Oszkár műszaki kereskedő is szállíthatott tábori kulacsokat egyenként 1 korona 78 fillérért. A m. kir. honvédelmi minisztérium a budapesti Márkus Lajostól kenyérdagasztó teknőket, tálakat és tábori tűzhelyajtókat, a Krauss Károly és József cégtől fűzfaveszszőből készült élelmiszerkosarakat vásárolt, a Nemzeti Egyesült Textilművek Rt.-nek pedig élelmiszerzacskókra adott megbízást. Freudinger Mózes és Fiai cégétől 240 000 katonai „étszer készletet" (evőeszközt) vásároltak, darabját 85 fillérért. A hadiipar terén a hadsereg körül szerzett érdemek elismeréseként közel másfél ezer kitüntetést osztottak ki gyárosok, gyárigazgatók, tisztviselők és a munkások között. A hadseregszállítók érdemeit egy szintre helyezték a fronton harcolókéval. A két hadseregszállító óriásnak, Weiss Manfrédnak, a civil hadvezérnek, a Monarchia „fegyverkovácsának” és a hadsereget bőráruval ellátó Wolfher Tivadarnak a király magyar bárói méltóságot adományozott. A háború egyes számú pénzkeresője Weiss Manfréd volt, aki lőszert, konzerveket, élelmi felszereléseket (mozgókonyha, tábori sütőkemence, főzőláda stb.) szállított a hadseregnek. A Csepel-szigeten hatalmas gyárvárost, a Soroksári úton amerikai méretű konzervüzemet hozott létre. Az Andrássy úton és a Mária Valéria utcában palotája, a Váci utcában házai voltak. Nyolcezer holdas birtokát a háború alatt vásárolta Károlyi László gróftól 12 millió koronáért. A részvénytársasági formában működő gyár sikerének titka az volt, hogy előrelátóan mindig nagy anyagtartalékkal rendelkezett, amelyre Weiss Manfréd büszke is volt. A hadügyi kormányzat - mint minden hadseregszállítónak - neki is magas árakat fizetett, és azzal sem járt rosszul, hogy sok munkát kiadott alvállalkozásba. A huszonhatezer fős munkássereg egy része vezényelt munkás volt. Ezer-ezerkétszáz bosnyák katona dolgozott 42 filléres óradíjért a rendes 70-100 fillér helyett. Olcsó volt a galíciai és az erdélyi menekült munkaerő is. Weiss Manffédot hazafias áldozatkészségéről ismerte a világ. Tüdőszanatóriumot, szülőotthont alapított, népkonyhát üzemeltetett, többmilliós hadikölcsönt jegyzett. Másrészt azonban cégbirodalmának tevékenységét a munkások szakadatlan bérharca, elfojtott panasza kísérte - a hadimilliárdos rideg visszautasításával. A hadi nyereségek felhalmozása ellen képviselőházi beszédek hangzottak el: panaszolták, hogy a nyersanyagot az állam elrekvirálja, leszereli a harangokat a templomok tornyából, a kilincseket a lakások ajtajáról és így tovább, ezeket aztán a gazdáktól elrekvirált szekereken elszállítják a csepeli lőszergyárba, ahol felmentett népfölkelők és hadimunkások katonai (vagy felmentett) mérnökök irányításával állami nyersanyagból privát muníciót gyártanak. „Tessék elgondolkodni azon, mi lett volna akkor, ha az állam Weiss Manfréd muníció-gyárát mindjárt a háború elején megváltja, és a muníciót a maga költségére és a maga hasznára készíti?" - vetette fel A Hitel című szaklap 1917. április 21-én. 1915. június 13-án szentesítették az 1915. évi XIX. törvénycikket a hadviselés érdekei ellen elkövetett bűncselekmények, különösen a hadi szállítások körül elkövetett visszaélések büntetéséről. Számtalan panasz merült fel GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 147
