S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
9. A trén táplálja a frontot
mányiakkal jóval túllépik az előírásos állományt. Menetoszlopuk is hihetetlen hosszúvá nyúlik, elrekeszti az utat... Nehézkes, tehetetlen szörnyeteggé válnak, akik veszély esetén mint a birkák hajtják magukat az ellenség karjaiba." A hadra kelt sereg a terepviszonyoktól függően tábori, hegyi vagy vegyes felszereléssel rendelkezett. A vonatokat síkságon, domb- és karsztvidéken, valamint alacsony és középhegységben tábori, magashegységben hegyi felszereléssel látták el. A tábori vonatfelszerelés lófogatú kocsikból (gépkocsikból) állt. Szerepüket hegyi felszerelésnél málhásállatok - „a trén turistái" - vagy teherhordó emberek vették át (átlagosan 50 kg teherbírással). A mozgókonyhákat főzőládával, a tábori sütödéket hegyi sütőkemencékkel és a szükséges málhásállat-vonattal helyettesítették. Vegyes felszerelésnél a szállítást megosztva kocsikkal és málhásállatokkal végezték. A felmálházott állatok sorba állítása és hajtása szűk, csúszós ösvényeken, sziklapárkányokon nagy körültekintést igényelt. Ehhez legjobban a vörös fezes bosznia-hercegovinai málhásállat-vezetők értettek. Előírás szerint a megengedhető összterhelés lóöszvérnél 130-140 kg, málhás lónál 120-130 kg, szamáröszvérnél vagy szamárnál 100-110 kg volt, de ebből már az állandó pótrakomány 17 kg, a felszerelés pedig 33 kg súlyt tett ki, ami lényegesen csökkentette a hasznos terhelést. Egy 4 mázsa teherbírású, két lóval fogatolt kocsi teljes rakományának elszállításához például nyolc szamárra volt szükség. A pótrakomány a málhásállat-vezető és a málhásállat élelmi alapjavadalmazását és a lótisztító szereket tartalmazta. A rakományt az állat mindkét oldalán egyenlő súlyelosztással és azonos magasságban kellett biztonságosan rögzíteni málhakosarakban, zsákokban, hordókban - a szálastakarmányt és a tűzifát közvetlenül felrakva - vagy főzőládák formájában. A málhásállatok általában párban egymás mögé kötve szállítottak. Az élelmiszert egy nap alatt 50 km-re voltak képesek elvinni. A kutyák kitűnő tájékozódó képességét, izomerejét, gyorsaságát, ügyességét, edzettségét, fegyelmezettségét és feltétlen hűségét az utánszállításnál is kihasználták. A német juhászkutya (farkaskutya), a doberman, a magyar juhászkutyák (puli, komondor, kuvasz stb.) és a terrierek voltak a legalkalmasabbak hadiszolgálatra. A Pesti Hírlap 1915. március 10-én a kárpáti téli csatában alkalmazott grönlandi kutyákról is hírt adott: „König dr. sarkutazó 19 grönlandi kutyát ajándékozott hadvezetőségünknek, s most ezek a szívós, fürge állatok apró szánkókon élelmet szállítanak a katonáknak." Ez komoly ajándéknak számított, mert ilyen fajta kevés akadt. Egy kutyáért 2000 aranykoronát adtak. A kutyák betanítására külön kiképző csapatok alakultak. A cs. és kir. hadikutya-vezetőket tanfolyamokon képezték ki, és egy tehervonó kutyakeret is GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 59 I Tehergépkocsi oszlop jelvénye Tábori szállításvezetőség jelvénye Dorongúton. Fotó
