S. Nagy Anikó - Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből (Budapest, 2016)
1. "Teljes készületleség az egész vonalon"
még a monarchia jegybankja sem volt tájékoztatva a történendőkről... Hiányzott egy olyan, már a béke idején felállított terv, mely ... lehetővé tette volna a hadra kelt sereg szükségletének előteremtése és utánpótlása tekintetében felmerülő feladatok tervszerű, rendszeres megoldását. .. Semmi, de semmi előkészület erre nézve nem történt. Teljes volt a tájékozatlanság, mégpedig nemcsak gazdasági körökben, hanem az arra illetékes legfelsőbb hatóságoknál is."3 Magyarországot kedvezőtlen gazdasági és pénzügyi helyzetben érte a háború. Az 1890-es évek elején kezdődött gazdasági fellendülés és pénzügyi fénykor a 20. század első évtizedének közepére megtorpant. A befektetési piac stagnált, gyakori volt a takarékbetétek felmondása, a pénz kivonása a gazdaságból, az arany- és ezüstpénz elrejtése. Az utolsó két békeévben már számos iparág csökkentett kapacitással dolgozott, a vállalatok tőkeleszállítása és a felszámolások összege meghaladta az előző évek hasonló adatait. Termékek egész sorát önköltségen aluli áron exportálták. „Magyarország a békében is vezető helyen állt az élelmiszerek drágaságát illetően a mezőgazdasági termékeket exportáló országok között."4 A folyamatosan passzív külkereskedelmi mérleg hiánya 1913-ban 171 millió korona volt. Magyarország összes költségvetési kiadása ugyanebben az évben 2,345 milliárd korona, többletkiadása 157,7 millió korona, állami költségvetése 1914/1915-re 2,264 milliárd korona, tervezett hiánya 61 millió korona összeget tett ki, államháztartása tehát nem volt teljesen egyensúlyban. A Monarchia külkereskedelmi mérlege az utolsó békeévekben passzív volt: 1913-ban csaknem 639 millió koronát tett ki, 1914-ben pedig 807 millió koronára emelkedett. A megfelelő háborús előkészületek szükségessé tették volna minél nagyobb aranykészlet biztosítását. A közös Osztrák- Magyar Bank (Jegybank) aranyvagyona 1912 végén 1,264 milliárd korona volt, miközben a pénzforgalom tartósan növekedve az addig soha nem tapasztalt 2,815 milliárd koronaértékre szökött, így a bankjegyek aranyfedezete 45 százalékra süllyedt. Az aranykészlet értéke a háború kitörésekor már csak 1,095 milliárd koronára rúgott, ami decemberre 1,055 milliárd koronára csökkent. 5 Szterényi-Ladányi, i. m. 4 Székely Artur: A közélelmezés biztosítása. XX. század, 1915. II. A pénzügyi kormányzatok a mozgósítási kiadások évről évre történő emelését és a hadseregnek a pénzügyi lehetőségeket meghaladó háborús feladatait katasztrófához vezetőnek ítélték. Az általános mozgósítás első három hónapjának pénzszükségletére 2 milliárd koronát irányoztak elő, ami Magyarország 1914/1915. évi teljes költségvetésének 88,3 százalékát tette ki. Előre látható volt, hogy ilyen hatalmas háborús kiadási többlet sem a bevételek növelésével, sem a kiadások csökkentésével nem fedezhető. „A pénzügyi hadikészültségnek ebből a fölöttébb aggasztó állapotából következik, hogy a monarchiának egy európai háborúja, még akkor is, ha ez politikai sikerrel jár, alkalmas nemcsak a mai nemzedék, hanem a jövő nemzedékek munkájának kockára tételére is."5 A Monarchia egy hónappal a szarajevói merénylet után döntött a háborúról. „Bizony, nem hittük volna, mi, öregek, hogy ezt megérjük: sem én, sem a király őfelsége" - szörnyülködött egy nyolcvankét éves pásztor.6 A késedelem lehetőséget adott az ellenség felkészülésére, ugyanakkor a mozgósításra és a felvonulásra kiválóan felkészített német haderőt megfosztotta a meglepetésszerű csapásméréstől. A háborút a Monarchia robbantotta ki, a hadműveleteket mégis a német hadsereg kezdte meg a nyugati fronton. A franciák feletti győzelmet és a hadosztályok átszállítását a keleti frontra hat hétre tervezték. Az osztrák-magyar hadsereg főerőinek feladata ezalatt az orosz haderő feltartóztatása, majd a németekkel egyesülve Oroszország legyőzése lett volna. A balkáni hadszíntéren a Szerbia és Montenegró ellen felvonult, a haderő kisebb részét kitevő csapatoknak minimális feladatként a Monarchia területére való betörést kellett megakadályozniuk, majd ennek sikeres végrehajtása után a keleti frontra átszállítva szintén az oroszok elleni harcokban vettek volna részt. A támadószellemben kiképzett haderő mindkét hadszíntéren offenzív hadműveletekbe kezdett, holott a feladat az ellenség feltartóztatása, illetve betörésének megakadályozása volt, ami jóval kisebb áldozatokkal járó defenzív módszerekkel is elérhető lett volna. A katonai, gazdasági és pénzügyi felkészületlenség a háború kezdetétől éreztette hatását. Az illuzórikus haditerv a hadvezetés súlyos hibáival párosult: a felvonulás 5 Dr. Popovics Sándor: A pénz sorsa a háborúban. Budapest, 1926. 6 Pesti Napló, 1914. október 9. GULYÁSÁGYÚ ÉS ROHAMSISAK | 11
