Török Róbert: Hideget meleg szívvel. 70 éves a Mirelite. Fejezetek a Magyar Hűtipar történetéből (Budapest, 2015)

A Magyar Hűtőipari Vállalat gyárai és üzemei

KEMÉNY MIKLÓS fejlesztőmérnök 1964-ben diplomáztam a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyipari Gépész tagozatán és ebben az évben szep­temberben léptem be a Budapesti Hűtőházhoz (Tóth Kálmán u. 8-10.) úgy, hogy előzőleg 1961-től már társadalmi tanulmányi ösztöndíjasa voltam cégnek, amit pályázattal ér­tem el. Egyetlen feltétel volt, hogy a hűtőgépek szaktárgyat kellett hall­gatnom az egyetemen. A követel­mény még annyi volt, hogy a belé­pés után legalább 3 évet dolgozzak le a cégnél. Ebből végül 32 év lett. Egyéb szakmai gyakorlatom nem volt, kivéve azt, hogy az egyetemre első nekifutásra „helyszűke miatt" nem vettek fel, és ezért akkor, mint sokan mások is, sok barátommal ipa­ri tanulónak, műszerész szakképzésre jelentkeztünk. A másfél éves képzés után az akkori MMG Mechanikai Mé­rőműszerek Gyára alkalmazott rövid ideig. Nagyon élveztem ezt az idő­szakot. A hűtőiparon belül végigjártam számos pozíciót. Kezdetnek a Cse­peli Hűtőházban működő Műsza­ki Fejlesztési Osztályra kerültem, ahol akkor Domszky Kristóf volt az osztályvezető, és Bognár László ba­rátom vett „kéz alá”. Akkor techno­lógia célgépek tervezésében vettem részt. Ilyen volt a gesztenyefeldolgo­zás javítása. Később Kiss Sándor lett az osztályvezető, akit Kosa Károly majd Vágner Lajos követett ezen a poszton, de már nem csepeli elhe­lyezéssel, hanem a Budapesti Hűtő­házban, a Tóth Kálmán utcában. Kiss Sándor idejében 1960-1970 között hűtéstechnikai fejlesztésekhez ké­szítettünk terveket sok más mellett. Ezek részben telepítési részben hű­téstechnikai tervezések voltak. Ekkor érkezett be a hűtőiparhoz az első két példány a svéd Frigoscandia cég ál­tal gyártott FLO-Frezze folyamatos gyorsfagyasztó berendezésből, ame­lyeket a Békéscsabai és a Miskolci Hűtőházba telepítettünk úgy, hogy a helyszíni üzembe helyezésben is tevékenyen részt vettünk. Ezzel kez­dődött meg a folyamatos feldolgo­zó vonalak technológiai fejlesztése, mert ezt megelőzően csak szakaszos teremfagyasztók működtek. Akkor még ismeretlen volt az IQF minő­ség, ami a hideglevegős fluid ágy­ban lebegve haladva megfagyó, nem összetapadt terméket jellemzi. És a fejlesztés tovább folytatódott a technológiai gépek hatásfokának javításával a jobb minőségű végter­mék előállítása érdekében. Sőt egyes speciális technológiák kialakításával is foglalkoztunk, például Csepelen a gesztenye-feldolgozás javítását csi­náltuk, ami aztán még további éve­ket vett igénybe a cégnél. Vagy ilyen téma volt sok felesleges tévúttal a zöldborsó-osztályozás javítása is, amiben malomipari szitákkal is kísér­leteztünk, de végül az útépítő ipar­ban használatos Binder rázó rosták lettek a nyerők. 1971-ben Gacsályi József akkori műszaki osztályvezető meghívott a vállat központjába, a megüresedett főenergetikusi pozícióba. Az ener­giaügyeken felül a műszaki osztály felügyelte a hűtőházak TMK ügyvi­telét, munkavédelmét és számos olyan feladatot, amelyek ma már nem is léteznek. Ekkor gyakorlatilag a teljes vállalati energiagazdálkodás felügyeletére kaptam megbízást. Ez egy olyan feladatkör volt, amelyet minden előzetes gyakorlat nélkül vettem át az elődömtől, Tarján Jenő­től, és kezdetben főleg a gyári ener­getikusoktól tanultam. Beszámolni .HIDEGET MELEG SZÍVVEL' 28 70 ÉVES A MIRELITÉ

Next

/
Oldalképek
Tartalom