Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom... Krúdy Gyula budapesti életének színterei (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2013)

Margitsziget

Az eredetileg egyemeletes Kis~ szálló a Nagyszállótól északnyugatra épült az i86cras években. Nem is volt olyan kicsi: 50 szobája volt, amelyeket kettesével össze lehetett nyitni, vagy külön-külön használni. Az I. világháború után vált divattá az írók, művészek körében a Kisszállóba költözni. Krúdyék szomszédai között ott volt Szép Ernő - talán ő lakott itt a leghosszabb ideig -, Bródy Sándor, Heltai Jenő, Molnár Ferenc, Szomory Dezső, Nagy Lajos, Hunyadi Sándor. Az épületet 1936 körül lebontották, a helyére került 1937-38-ban a Dália szálló, amely a háborút szerencsésen túlélte, de nem sokkal később fosztogatói felgyújtották, porig égett. • Szent Margit-sziget, 1918 október. - Akármi történik, nem fogunk kimozdulni a szigetről. Keresztes, a fogadós mindennap megsüti a tésztába burkolt velőscsontot; Feri, a kis pincér éppen olyan fürge itt is, mint halhatatlan névrokona a Vadkanfőnél; tízezer aranykorona letétem van a szálloda igazgatójánál... Nem történhetik velünk nagyobb baj! - mondom magamban egy októbervégi délután, de este kilenc óra tájt halálosan talált falombok végső reccsenéssel hullanak le a százesztendős fákról, amelyek a fogadót körülveszik (...) olyant csendül az ablaküveg, mint a kövön a susztertallér (...); és az üvegen póklábas lyuk támadt. Valaki elordítja magát odakünn a folyosón: - Minden lámpát el kell oltani. Az óbudai partról lövik a szállodát.