Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom... Krúdy Gyula budapesti életének színterei (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2013)

Kávéházak

• koronára kiszámította, hogy melyik fiatal írónak mennyi hitelt engedélyezhet, kiből lesz valami odakünn az életben is, és ki fog itt maradni valamelyik zugolyban tehetetlenül, eredménytelenül... Ámde az a fő dolog, hogy bizonyos hitele minden fiatal írónak volt, nem kellett fedél nélkül kóborolnia az éjszakában, ha történetesen nézeteltérése volt a háziasszonyával: sokan aludtak zivataros napokban a kávéház szeparéiban... Fiume V. Múzeum körút 13. Az 1874-től Delicatesse néven működött, majd 1888-tól átkeresztelt kávéház eleinte nem ment jól. Ám az 1890-es évek elején egy este bezúdult egy sereg fiatal újságíró. Nem voltak hajlandóak tudomásul venni a zárórát, Rákosi Viktor kivágta a kulcsot a hóba. A Fiume ettől kezdve éjjel-nappal nyitva állt. A városban elsőként - és sokáig egyedül itt - a pincérek nem hallották meg a német szót: csak magyarul lehetett rendelni. A 19. század utolsó évtizedében ez volt Budapest legfontosabb irodalmi kávéháza. • Tudja, minek van jelentősége, asszonyom, a magyar irodalmi pályán? Megmondom magának röviden. Annak... amikor éjszaka, éjfélkor, a »Fiume« kávéházban, ahol a zsurnaliszták és írók összegyülekeznek, valaki a kerek asztalnál felkiált: »Olvastátok Józsiás legújabb elbeszélését a Fővárosi Lapokban?« És a pincér, aki ott hallgatózik mindig a hírlapírók asztala körül, sietve elhozza az újságpolcról a Fővárosi Lapokat, a virrasztók egyenként elolvassák, aztán szótlanul egymásra néznek... HÉT BAGOLY