Kovács Ferenc et al.: Fardagály és kámvás rokolya. Divat és illem a 19. században (Budapest, 2010)

Az öltözködés története 1840 - 1900

Л History or Costume 1840-1900

в i net' íifo)* * ^ ait .• у

:<r-, -# ‘—....cS< jwvtf^vsVi}j

■гГ vblwsot 'Jk pesto ■—f - :/4 tii — ^

'nvAw п.тТП®1

Titsch Gyula és menyasszonya, Pest, 1870 Gyula Titsch and his bride, Pest, 1870

1865-től az óriási szoknya apadni kezd, csak hátul ráncolják dúsabbra. Sok a kettős szoknya, s az elütő színű, rövidebb felsőaljat buggyosan, fiiggönyszerűen redőzik. Feltűnik a polonaise [lengyelke], a külön levehető, derékra kötött hármas lebeny vagy annak derékkal egybeszabott változata is.

Mindegyik típus bősége hátrafelé terjed, s így az 1869-ben megjelenő turnűr előzményének tekinthető.

Az első turnűr (1869-1876)

Az 1870-es esztendő fordulatot jelent Párizs életében, s egyben egy korszak végét is jelenti a divattörténetben. Egy ködös szeptemberi napon véget ér „Páabinet

BORSOS J.

Ct ‘

■ * Ш

Portrait /У.

У...... . .л Jj.

PESTEN

clothing. Western and Hungarian elements were often combined. According to the witty definition of Mór Jókai: “pisli ungarisch, pisli teutsch", which might be translated as “ein little bit Magyar, ein little bit Cherman”. During this period even a Swabian German who had immigrated to Hungary only three months earlier had a Hungarian suit made for him. Young law students looked with disdain on anyone not wearing Hungarian national attire, and sometimes even chased them down the street. Both ladies and gentlemen were expected to attend balls and other functions wearing Hungarian formal attire. The following anecdote of the times is most characteristic of the period: a young man appears at the ball wearing a tailcoat, but all the girls refuse