Kovács Ferenc et al.: Fardagály és kámvás rokolya. Divat és illem a 19. században (Budapest, 2010)
A 19. századi divatlapok és divatképek
Fashion Periodicals and Fashion Plates of the 19th Century az előfizetők száma hamar elérte a nyolcszázat, majd az ezernégyszázat. Frankenburg is súlyt helyezett a női olvasók megnyerésére és nevelésére. Az Életképek a divatképeken felül „divatcsevegést” is ad „Sarolta” tollából, és nagy gondot fordít a társasági élet híreire. Elsősorban a hazai városi polgárság ízlését igyekezett követni, és a városias, polgári-kispolgári életformát népszerűsíteni. Jelentős esemény volt a divatlap életében, hogy 1846-ban a Tízek Társasága - tíz, Petőfi köré tömörült fiatal író - miután szembefordult Vahot Imre lapjával, saját lapra viszont nem kapott engedélyt, az Életképekhez csatlakozott. Ezt Bécsben nem vették jó néven Frankenburgtól, aki mellesleg kamarai tisztviselő volt. Ezért aztán a következő évben át kellett adnia szerkesztői helyét Jókai Mórnak. Jókai „Hölgysalon” címmel külön rovatot nyit, melynek egyik érdekessége Petőimé naplója: SzendreyJúlia menyasszonyi és fiatalasszonyi feljegyzései. Júlia később a lap rendes munkatársaként ír a „hölgysalon”-ba nőkről nőknek. A lap Buda elestével, 1848. december 31 -én szűnt meg. Az Életképekkel egy időben indult az 1840-es évek harmadik jellegzetes divatlapja, a Honderű. Szerkesztője, Petrichevich Horváth Lázár a magyar arisztokrácia támogatását akarta megnyerni az irodalom pártolásához. A lap címe Széchenyitől származik, aki a magyar fővárost akarta a szerinte nem szépen hangzó Pest helyett így elnevezni. A Honderű 1843 januárjában hetilapként indult meg, gondos kiállításban, divatképekkel. Képei - a költséges, eredeti francia divatrajzok - mind felülmúlták a többi hazai divatlap illusztrációit. Kezdetben sikeres volt, az első számokat már 1500 példányban adták ki. Sikeréhez hozzájárult az olcsósága is. A szerkesztő nem a lapból élt, a költséges kiállítás mellett megengedhette magának az alacsony árat is. Az első két évfolyamba még a kor legjobb magyar írói - köztük Vörösmarty és Petőfi is - írtak. 1845-től a Honderű népszerűsége és színvonala egyformán csökkent. (Ekkor indítják meg a lapban a Petőfi személye és költészete elleni hajszát.) Hiába voltak párizsi képei a legszebbek, hiába volt megjelenése a legdíszesebb, a reformok gondolatától áthatott magyar nők a lapot nem támogatták, az 1848. április 2-i számban a szerkesztő bejelentette megszűnését. A szabadságharc leverése után Nagy Ignác 1849 novemberében indít napilapot Hölgyfutár címmel. Mintaképe a német Damen-Courier, célja: „a hölgyközönség mulattatása”. Témáit az irodalom, társasélet, művészet köréből merítette. Havonta közölt egy divatképet, közöttük volt több olyan is, amely a magyar divatot mutatta be. A lap sok szerkesztőváltozást átvészelve 15 évet ért meg. 1864. november 6-án jelent meg utoljára. 1857. január 1 -tői a Hölgyfutárnak igen erős versenytársa akadt egy „kizárólagosan női lapban”. A Nővilág „a magyar hölgyek számára” Vajda János szer-Divatkép, Nővilág 1862 Fashion Plate. Nővilág 1862 He pays careful attention to the quality of the subject matter and form of the paper, and this may be seen from the carefully laid-out partition of the periodical. Its columns include: “Entertaining Reading”, “Reports from the World of Fashion”, “Letters from Brussels and Pest”, “Announcements from the fields of Literature, Art and Social Life”, “Home Economy” (information on household management, cooking, gardening, etc.), Coloured Fashion Plates, Sewing Patterns, Letters (including from the provinces), Advertisements (usually for employment involving women such as teaching or for fashion salons etc.), General Etiquette, Riddles, Parlous Games, “Pigeon Post” (messages from the editor), and finally “Ladies’ Art School” (explanations of sewing patterns and the making of paper flowers, needlework etc.) Vajda’s connection with the needs of female readers was very fortunate. They enjoyed the modem, practical and varied content of his periodical so much, that by 1859 it had more subscribers than all the other Hungarian fashion publications put together. He began a campaign against foreign fashion periodicals: the Augsburger Allgemeine Zeitung and the Illustrierte Zeitung of Leipzig should never find its way into Hungarian hands. Several places of entertainment immediately complied with the appeal. He received many of the fash-
