Csapó Katalin - Éliás Tibor: Dobos és a 19. század cukrászata Magyarországon (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2010)

CSAPÓ KATALIN: Cukrászat a 19. században - Vidéki cukrászdák

A Caflisch cukrászda 1928-ban The Caflisch confectionary in 1928 párok kedvelt helye. „Cukros ómama" az üzlet jó hírnevét és a fiatal párok erkölcseit védelmezve nem hagyta magukra vendégeit, egy sarokasztal mellett olvasta újságjait. 1926-ban került sor az üzlet nagyobb átalakítására, a homlokzat márványborítást kapott, a ház így az utca egyik legszebb épülete lett. A belső tereket egybenyitották, biedermeier tükrökkel díszítették, hangulatos világítást szereltek fel. A polcokon cukorkák, likőrök és befőttek sorakoztak, a pultban csokoládék dobozban, torták, aprósütemények: linzer, pite, fánk, mignon, puszedli, pogácsa. A vendégtérben fehér cserépkandalló díszelgett, amelyet sohasem fűtöttek. Márfi Attila lentebb hivatkozott tanulmányában részletesen olvashatunk nemcsak a cukrászda belső vendéglátó teréről, hanem a műhely berendezéséről is, szinte tárgyról tárgyra. A kétszintes épületnek szinte minden helyisége a cukrászatot szolgálta. Caflischék üzlete - bizonyára az állandó minőségnek és a megbízható szakmai háttérnek köszönhetően - a két világháború közötti versenyben is mindvégig kitartott. Emellett only continued in the business until the early thirties. Another Miskolc confectioner of note was Gyula Trillhaas, who began his career at the turn of the century and worked for almost two decades. Very few records remain of his activities. According to the memoirs of Ernő Dóró he had the furnishings of his shop made to copy the design of a pharmacy in St. Petersburg. He died in 1919; he was executed. His sister Ilona, who was known as the Widow Mrs. Béla Polatschek, ran the shop until 1932. It was in this year when Ernő Dóró, who had moved to Miskolc from Debrecen, purchased the confectionary. He changed the furnishings, opened a separate tearoom and had several booths and séparées made. His contemporaries had a high regard for his professional abilities. "His Christmas decorations, the szaloncukor, chocolate and various types of desserts were all prepared to an extremely high standard. He was a member of the board of the \national\ trade association and represented the confectioners from Miskolc for many years" - writes István Dobrossy. In September of 1945, the business was continued by Kálmán Rácz, who had been an apprentice of Gyula Trillhaas. He only worked in the shop for six years, until it was nationalised. Those interested may read of his later career and details on the further history of Miskolc confectionaries in the study by István Dobrossy (see Bibliography). The first confectionary to open for business in Pécs appeared as early as the end of the 18th century. The facade of the house in the frequented street - then Fő utca (Main Street) now Király utca (King Street) - reads 1789. Next to it is the name Caflisch, but this was not the family who founded the shop. The Swiss confectioner family from Graubünden only settled down in Pécs eight decades later in the second half of the 19th century. Kristóf Caflisch was born in 1838 48