Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1982 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1982)
Petneki Áron: A magyarországi gyógyfürdők idegenforgalma és vendéglátása a XVIII. század végén és a XIX. század elején
több Zichy, Festetics, Podmaniszky, Ráday is nyaralt Füreden. Találunk azonban bécsi grófot, drezdai bárót, sőt párizsi herceget is az illusztris vendégek között. A magyar nemesség soraiban egyáltalán nem mindenki a földbirtokos kategóriában szerepel, sokkal inkább a közigazgatásban vállalt tisztségei alapján. Igen sok a táblabíró, az ügyész, van szolgabíró is közöttük, de van, aki a hadseregben viselt rangját adja meg: főhadnagy. Feltűnő, hogy 1840-ben a füredi vendégek között mennyi az értelmiségi, a honorácior. Találunk egyetemi tanítót (= egyetemi tanár), tanítót, aránylag igen sok nevelőt, orvost, de akad francia nyelvész (= nyelvtanár), baromorvos, optikus, gyógyszerész, mérnök, építész, sebész, vívómester, sőt muzsikusok is: Doppler Ferenc hangművész ként, a győri Richter Antal pedig hangászkari igazgatóként jelentkezik be. Az akadémiai prominencia között megleljük a későbbi Toldy Ferencet is, Sc he del Ferenc tudós társasági titoknok neve alatt. A nagypolgárság igen jelentős számarányt képvisel: legtöbbjük gyárnok, nagykereskedő, kereskedő vagy kalmár, de van városbíró, polgármester és választott polgár is. A vendéglátóipari szakma képviselőjeként Pozsonyi Ignác úr, győri vendégfogadós kétszer is megfordul a szezon alatt Füreden. A borkereskedők mellett ott nyaralnak a szabók, vargák, pékmesterek, szűcsmesterek, de eljött egy ácsmesterné, egy könyvkötő, egy fodrász, egy kertész, egy postamester és egy kalmársegéd is. Az egyháziakat leginkább plebánusok és rabbinusok képviselik, de felüdülést keres itt címzetes püspök, esperes, papneveidei elöljáró, püspöki titoknok is. Miután Füred a tihanyi apátságé, két tudós bencés is megfordul itt Pannonhegyről: Czinár Mór és Szeder Fábián. (A tihanyi rendház egyik tagja idült betegsége miatt állandóan Füreden tartózkodik: ő nem került bele a vendégkönyvbe. 1 5) A savanyúvíznél megfordult két oxfordi teológust bizonyára sok vendég megbámulja. Vannak itt azután teljesen megfoghatatlan egzisztenciák is. Ilyen Bizay Mihály úr Privatier, akiről, mint füredi csodabogárról, több memoár is megemlékezik. Jókai Mór unokahúga, Váli Mari így festi le a „magánzót": „Bizaynak hívták ezt az élénk szellemű, nagyon feltűnő viselkedésű egyént, aki valósággal uralkodott a fürdőközönség kedélye felett. Mulatságokat, kirándulásokat rendezett szárazon és vízen, divatba hozta a fürdő arszlánjait és hölgyeinek ünnepeltetését, s ezért ha valaki Balatonfüreden feltűnést akart kelteni, legelső dolgának tartotta a „nemzet báró"-ja jóindulatát megszerezni." (A „nemzet bárója" titulus egyébként úgy ragadt rá Bizayra, hogy többen Br. Zaynak olvasták aláírását, s rögtön elkezdték báró úrnak titulálni.) Váli Mari így folytatja: „Egyszer azután a fürdőigazgatóság — valami igen jól sikerült mulatság után - buzgó és leleményes fáradozásai elismeréséül egy ezüstfogantyús bottal ajándékozta meg Bizayt, a bot sima ezüst lapjára ezt az ajánlatot vésetve: „Emlékül a nemzet bárójának" Ezentúl azután nem is nevezték másképp Bizayt, a „nemzet bárója" maradt sok-sok évtizeden keresztül, s szerezte a táncosokat olyan újonc kisleányoknak, kiknek már nagymamáját is ő segítette a bálkirálynői címhez." 1 6 A fürdővendégek összetételének vizsgálata azt bizonyítja, hogy elsősorban azok tudnak nyáron üdülni, akik anyagilag többé-kevésbé függetlenek, ill. munkájuk nem köti őket bizonyos szezonhoz. A nevek és foglalkozások vizsgálata azt is kimutatta, hogy a magyarországi fürdőhelyek forgalmát növelő tényezőként nem létezett semmiféle vallási vagy egyéb diszkrimináció, a zsidóságot nem sújtotta az örökös tartományokban szokásos sokféle procedura: a külön jelentkezési kötelezettség vagy a „Judenaccise" lefizetése, vagy akár a kötelező vendéglői és szállodai elkülönítés. 1 7 (Természetesen a vallási előírásokat szigorúan betartó ortodoxok számára több fürdőhelyünkön külön vendéglő működött). Ha nem is volt még ekkor emancipáció Magyarországon, a fürdőhelyek több150
