Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum évkönyve 1976 (Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1976)
Konrádyné Gálos Magda: Képek a budapesti szállodák életéből a város-egyesítés korszakában
Ferenc 1870-ben). 3 8 A vasúti forgalom növekedése lendítette fel a Nyugati pályaudvarnál a szép London Szállót, amelyet Feszi épített (a mai Marx-téren volt). 70 éven át üzemelt. Egy ideig Szép Ernő is lakott benne és amikor megszűnt, érzésteli nekrológban sírta el, miként bontják, bontják.. , 3 9 Hasonlóan a pályaudvari (Keleti p. u.) közelsége miatt létesítették az Orient Szállodát, a mai Blaha Lujza téren, amelynek kávéháza később irodalmi asztalairól lett nevezetes. Kiegészítette mindezeket néhány szerényebb, régi időből ittmaradt "ház", mint például a Két oroszlán, az Arany Sas, meg még több kis, inkább fogadónak mondható, otthonos, ódivatú — s ezért olcsóbb szálloda. Történet, adoma ezekhez is fűződik, emlékeik is vannak: így Vörösmarty az Arany Sasban lakott, mielőtt utolsó, Váci utcai lakásába költözött. * Az egyesített főváros többi részében is megindult a fejlődés. Éppen az egyesítés évében nyílt meg a régen áhított nagyobb szálloda a Margitszigeten. A Margitszigeti Nagyszálló rangját, sok más előnye mellett, egyedülállóan csodálatos fekvése és gazdag múltja adta meg. A ritka ősfák, az üdítő pázsit, a hömpölygő folyam, a romantikus regélő romok, a zuhatag: utolérhetetlen környezet. Különleges légkörét pedig hagyományai ihlették. 1873-ban nyitotta meg kapuit ez a gyógyszálló, hiszen a Margitsziget jelentőségét, de különösen az északi rész jellegét abban az időben fürdőhely volta adta meg. Az első (1866-ban Zsigmondy Vilmos fúrta) gyógyforrás adta a hetvenes évek legmodernebb fürdőjének: a Margitfürdőnek vizét. A Margitfürdő Ybl Miklós egyik legharmonikusabb és legszebb alkotása volt. Az eredeti tervek szerint a Sziget felső része az ország gyógyfürdőbázisa lett volna, Ybl mind a két partra hatalmas szállodát és még sok épületet tervezett. Csak a pesti oldali szálló — a mainak őse — valósult meg, az is szerényebb formában. Az eredeti épület a fürdőhöz illő neoreneszánsz stílusú volt. A kétemeletes, 162 szobás szálló az akkori idők minden kényelmét nyújtotta: a szobák pompás berendezése, a fürdőszobákba bevezetett gyógyvíz, a földszinten a ragyogó „társalgó-terem" (Kursalon), a könyvtár, az orvosi rendelő — a szállóhoz csatlakozó Nagyvendéglő, egységet alkotott. Telt ház is volt mindig, pedig akkor csak hajóval lehetett megközelíteni. A Szigeten belül a kedves, kocogó lóvasút szolgálta a közlekedést. A világvárossá fejlődött Budapest kellős közepén, mégis távol annak zajától, porától, — pihenést, üdülést, gyógyulást jelentett a Nagyszálló. Csendes gyógyfürdőszálló jellegét még sokáig megőrizte, - a hangosabb szórakozás színhelye a Sziget alsó, déli része volt. Volt a szálló mellett patika, távírda, postahivatal, gázvilágítása volt, a vízvezeték behálózta az egész Szigetet, gőzmosodája is működött, hajóállomása és lóvasútja biztosította a közlekedést — valóságos kis szervezett állam, mondta róla Törs Kálmán, a neves újságíró. Vendégei között szerepeltek Jászai Maritól Blaha Lujzáig és Prielle Kornéliáig a kor híres színésznői; sok művész, politikus, író, utazó. A második emeleten lakott és alkotta öregkori költészetének remekeit 170
