Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XIII) 2005 (Budapest, 2005)

Gombocz Eszter: „Leó bácsi külön világ volt” – interjú

„LEO BÁCSI KULON VILÁG VOLT" Gombocz Eszter interjúja Ferenczi Pállal, aki a vészkorszakban Mauthausenben együtt raboskodott többek között dr. BudayGoldberger Leóval, a világhírű textilgyárossal FERENCZI PÁL: A német megszállás után elhatároztuk a barátainkkal együtt, hogy nem vonulunk be munkaszolgálatra, hanem megkísérelünk egy fegyveres ellenállási csoportot szervezni és kijutni Jugoszláviába a Tito-féle partizánhadseregbe. Előzőleg, 1943-ban a csoport más tagjainak sikerült kijutniuk, őket szerettük volna követni. A Gestapo azonban szerencsétlenségünkre tudomást szerzett erről a szervezkedésről, és a vezetőket letartóztatta. 1944. április 19-én a Gestapo engem is elvitt a budapesti Dob utcai lakásunkról. A Sváb-hegyen a Majestis vagy Melinda nevű panzióban voltak a kihallgatások. Hatunkat tartóztattak le. Tito-banditákként tartottak számon minket. A Gestapo-tiszt melletti dossziéhoz közel kerülve láttam a feliratot: „Tito-bandit". Na, gondoltam, itt sok jó nem várható. A kihallgatás után a Fő utcai Pest vidéki fogházba kerültem. A 324-es cellában voltunk 32en, szalmazsákon. Több neves politikust, szociáldemokrata képviselőt és zsidó tőkést láttam. Együtt voltam Csepeli Weiss Manfréd báróval és fiával, Klár Zoltánnal, a Társadalmunk főszerkesztőjével és másokkal. A Gestapo, a német SS felügyelete alatt állt a fogház. Május első napjaiban valamennyiünket felsorakoztattak és a Keleti pályaudvarra vittek. Útba indítottak minket több zsidó és nem zsidó politikussal együtt. A magyar főrendi ház több tagja is ott volt, akik mint legitimisták szemben álltak Hitlerrel és Horthyval is, hiszen királypártiak voltak, ezért a Gestapo letartóztatta őket. A magyar politikai foglyok csoportja rendkívül vegyes volt: a magyar főrendi ház tagjai közül grófok, például Apponyi György, Apponyi Albert fia, Szapáry gróf, Sigray Antal gróf és zsidó gyárosok, mágnások kerültek össze. GOMBOCZ ESZTER: Ugy tudom, dr. Buday-Goldberger Leó is a foglyok között volt. F. P.: Igen, ő az idősebb korosztályt képviselte. Jellemző, hogy amikor megérkeztünk Mauthausenbe, akkor az SS-ezredes, a lágerparancsnok mint Horthy Miklós apósát üdvözölte őt. Tudvalevő, hogy Horthy fia és Goldberger lánya házastársak voltak. Gúnyosan, mint a „gettó"-kormány tagját üdvözölte Goldbergert. A magyar főrendi ház tagjait akarta ezzel becsmérelni. Az SS-ezredes gúnyos megjegyzése Peyer Károlyra, a szociáldemokraták vezérére is vonatkozott. Peyer önként jelentkezett a Gestapónál, mert csak a takarítónőjét találták otthon. Hogy kiszabadítsa háztartási alkalmazottját, Peyer magától jelentkezett. Ilyen politikai vezérek is voltak. G. E.: A mauthauseni táborban valamilyen rendszerszerint helyezték el magukat? F. P.: Igen. A magyar politikai foglyokat élesen elválasztották zsidó és nem zsidóra. A nem zsidó politikai foglyok jobb körülmények közé kerültek: biztosították őket, hogy nem fagynak meg, ruhához, több élelmiszerhez jutnak, nem verik meg őket. De a zsidókon belül is voltak fokozatok. A fiatalok, tehát mi húztuk a rövidebbet, mert a legnehezebb munkát mi végeztük. Egy SS meg akart félemlíteni minket, hiszen nem tudták megemészteni, hogy a táborba olyan zsidó foglyok is érkeztek, akiket megkülönböztetett bánásmódban kell részesíteni. Mi prominens zsidó foglyoknak számítottunk. Más zsidó foglyok korábban három hétnél tovább nem éltek. Ez volt a maximum, hiszen Vernichtungslager, megsemmisítő tábor volt Mauthausen. Mi voltunk tehát az első zsidó foglyok, akiket nem lehetett direkt