Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XIII) 2005 (Budapest, 2005)

Tóth György: Varrógépgyártás Magyarországon

I | tért vissza Csepelre, a gyárat lábra állítja, majd 1922-ben halálával véget ér a Weiss Manfréd Művek első fejezete. A család tovább működtette a vállalatot. A varrógépgyártásba 1930-ban kapcsolódnak be. A világválságban tönkrement első varrógépgyár megszüntetésével keletkező űrt próbálták kitölteni. A varrógép-kereskedők érthető módon zokon vették a döntést, mert a befolyásos gyárvezetés rögtön intézkedett a varrógép-importvámok drasztikus emeléséről. így az importáló kereskedőcégek közül sok tönkrement. Weiss Manfréd első gépei a Pfafftól vásárolt licencia alapján épített 31 osztályú központi orsós CB gépek voltak, majd a 103 osztályú körforgós hurokfogójú varrógépek következtek. Az 1000 fordulat/perc, illetve 2000 fordulat/perc teljesítményre képes gépeket a háztartási igények kielégítésén kívül a fehérnemű-varrodáknak szánták. A gyártás fokozatosan fejlődött. A gépek és állványok szerelése először kizárólag importált alkatrészekből történt, de fokozatosan megkezdődött a hazai alkatrészgyártás is. (Érdekes tény, hogy ezekből az alkatrészekből még a későbbi CS111 géptípus tervdokumentációjában, 1970-ben is szerepelt eredeti rajzokkal néhány csereszabatos alkatrész.) A gazdasági válság egy évre megbénította az üzemet, de 1934-ben újraindult a gyártás. 1938ban évi 4000 varrógép készült. A világháború kezdetekor a gyár már a célgépesítésnél tartott, de rövidesen át kellett állnia repülőgép-alkatrészek és -szerelvények gyártására. A háború alatt az üzem nagymértékben sérült, és a gépek jelentős része elpusztult. Varrógépgyártás 1945 után Magyarországon A háború után a csepeli gyártás újraindult. 1946. november 22-én Bán Antal iparügyi miniszter javaslatára a kormány „egyes nehézipari vállalatok állami kezelésbe vételéről" döntött, majd 1949. szeptember l-jétől véglegesen államosították a gyáróriást. Ettől kezdve, mint állami cég, Csepeli Kerépár- és Varrógépgyár néven működött. Az első termék a Csepel 3 l-es gép volt, ezt volt legegyszerűbb gyártani, és ehhez még maradtak raktáron a háborús időkből alkatrészek. A legfontosabb tennivaló a teljes körű alkatrészgyártás megszervezése volt. Ez többé-kevésbé 1947-re sikerült. A termelést sikerült dinamikusan fejleszteni, 1948-ban havi 500 db, 1949-ben már havi 1000 db gép készült. 1948-49-ben megjelent a Csepel 30-as háztartási varrógép és a Csepel 111 gyorsvarrógép, melyek sorozatgyártása 1950-től indult be. A Csepel 30 és 31 típusokat olyan minőségben gyártották, hogy azok exportképesek voltak. A korabeli prospektusok és gépkönyvek igényes kialakításúak, tartalomban és nyomdai színvonalban is igényesek. A varrógépgyárat feljeszteni kellett, és ennek keretében ebben a gyárban állították üzembe Magyarországon az első magyar automata fúrógépsort a gépfejek megmunkálására. 1954-ben kifejlesztették a CB hurokfogós (P56, P156, P256) és a körforgó hurokfogós (P66, P166, P266) háztartási gépcsaládot. A gépek a kor technikája és az akkori formai igények szerint készültek, európai viszonylatban korszerűnek és piacképesnek számítottak. Evi 55000 darab volt a maximális kibocsátás, melynek nagy része exportra került. 1963-tól azonban a KGST-szakosodás ürügyén a háztartásigép-gyártás teljeskörűen átkerült a Szovjetunióba. A folyamatos fejlesztések eredményeképpen azonban az ipari gépek egész sora született Magyarországon. A legismertebb volt ezek közül a 600-as sorozatú ún. rövidvarrat-automata gépcsalád, ezen belül a Csepel 600 ipari gombfelvarrógép (400-féle altípus és felszereltségi változattal), a Csepel 681 huroköltésű ipari gombfelvarrógép (ma is csak két cég gyárt ilyen