Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XIII) 2005 (Budapest, 2005)

Tóth György: Varrógépgyártás Magyarországon

országon értékesíteni. A Trianon utáni viszonyok szerint a korabeli számítások 60000-65000 db varrógép hazai eladását látták reálisnak. A hirtelen megcsappant igényeket tükrözve, valójában a behozatal csupán 25000 darab volt.

14 A statisztika itt már nem szól az Adria gépekről, vélhetően drasztikusan csökkent a hazai termelés. 1921 és 1929 között főleg a textiliparban jelentős fejlődés következett be, de az Első Magyar Varrógép- és Kerékpárgyár Rt. ebből már nem tudott profitálni. A soron következő gazdasági válság kezdetéig működött, amikor 1929-ben a Ganz és Társa-Danubius Gép-, Waggonés Hajógyár Rt. megvásárolta. A Ganz azonban a varrógépgyártást nem folytatta. A sajnálatosan kevés és hiányos adatokból a gyártmányprofilra nincs utalás. A fennmaradt gépek utalnak erre. Az első gyártmány a Singer „New Family" típusú hosszhajós gép szerkezetére épült, és hasonlóan a többi európai varrógépgyárhoz, ez a jól bevált modell alkotta a gyártás bázisát. E típus egyik szép példája a Bachrach Sámuel és Fiai budapesti cég által forgalomba hozott 355864-es számú varrógép, melyet kb. 1905-ben gyárthattak. 191 l-ben megjelent egy körhajós varrógép, melynek réztábláján „The Sewing Mfg.Co." olvasható, de a gépkarra ADRIA felirat került. Ugy tűnik, ez a felirat egy importált varrógépre került, vagy összeszerelés nyomán született. A 153453-as sorozatszámú, 1912-ből származó varrógép teljesen azonos a 169277-es számú géppel, mely már a réztáblán is Adria jelzésű feliratot visel (gépek a szerző gyűjteményéből). A varrógépek iránti érdeklődés növekedése és a hazai gyártás megindulása a 20. század elején nagy lendületet adott a témának. 1902-ben Varrógép Kerékpár- és Automobil Újság néven a Magyar Varrógép- és Kerékpárkereskedők Országos Egyesülete lapot adott ki. Elvileg havonta, gyakorlatilag némi kihagyással jelent meg, majd 1910-től a lapból az automobil téma kivált. Érdekes tény, hogy hasonló lap, illetve hasonló egyesület azóta se volt Magyarországon. A századfordulót követő években a külföldi minták alapján készülő varrógépek egy-egy részletét fejlesztették tovább és ezekre már szabadalmi bejelentéseket is tettek. Varrógépgyártás Csepelen 1930-ban újra beindult a varrógépek gyártása. Ekkor Weiss Manfréd iparmágnás a Pfafftól licenciát vásárolt. Weiss Manfréd (1857-1922) 1883-ban indította magyarországi karrierjét. Testvérével elsősorban katonai szállításokra gyártottak konzerveket és töltényeket. Nagyvonalú üzletemberek voltak. Jellemző módon már az induláskor olyan konzervek szállításra vettek fel megrendelést, melynek gyártási bázisa még nem is létezett. Manfréd vezeti be a későbbi nescafé elődjét, a konzervkávét (csak vizet kellett hozzáadni), testvére, Berthold pedig az Első Magyar Kötőgyár RT. egyik alapítója. Az 1896. évi millenniumi kiállításon Ferenc József is felfigyel teljesítményükre és „Csepeli" előnévvel nemességet adományoz a családnak. A csepeli gyártelepet 1882-83-ban létesítik, először csak befektetési céllal. Weiss Manfréd valóságos tevékenységéről Magyarországon csak az átalakulási folyamat kezdetén, az 1980-as évektől lehetett beszélni. A kizsákmányoló kapitalista megtestesítője valójában az az úttörő gyáros volt, akit elsőként láttak mindig a gyárban, 14-16 órát dolgozott és 1917-ben 34 millió korona adót fizetett be az államkasszába mint a leggazdagabb vállalkozó.

15 1918 számára mozgalmas év volt. Előbb bárói rangot kap, majd a kommün alatt üzemeit köztulajdonba veszik, öngyilkosságot kísérel meg, munkásai megmentik, majd menekül. 1920-ban