Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XIII) 2005 (Budapest, 2005)

Tóth György: Varrógépgyártás Magyarországon

A termékek: egytűs késes, vízszintes síkú hurokfogós varrógép V231 (1965), V 1210 két- és háromszálas overlock varrógépek V 528, kb. 1952, 1966* reteszelő-gombfelvarrógép V573 (1965) egytűs alsó és tűtovábbításos huroköltésű varrógépek V 1202, 1971* kéttűs alsó és tűtovábbításos huroköltésű varrógépek, V1201, 1971* gomblyukvarrógépek, V 821, VI821,1971*, 1977* kéttűs alsó és tűtovábbításos huroköltésű gépek tűrúdkikapcsolással, V 1213, 1971* zsákszájbevarró gépek kéttűs zsebzőgép középkéssel, V 1205-01/10 kéttűs huroköltésű varrógépek hengeres segédtovábbítással, V 1201.11 tabulátoros berendezés sorozatlyukazáshoz, V 941 gombfelvarró gépek, KGV.Special 600, 1960* reteszelő-gombfelvarró varrógép (* az évszám azt jelzi, hogy az adott évben a típus létezett) Érdekes és egyben jellemző ipartörténeti háttere van a V 528 típusú varrógépnek. Nem véletlen, hogy a gyártó jubileumi kiadványában mélyen hallgat arról a tényről, hogy szegőgépet (mai szóhasználattal overlock gépet) gyártott volna. Pedig a V 528 az volt. Igaz, hogy se előtte, se utána Magyarországon nem gyártottak ilyen gépet. Az okokat keresve két nyomot lehet találni. Az egyik könnyen igazolható, miszerint a gép a Singer 81 típus másolása volt, és emiatt a gyártó igyekezett minél kevesebb reklámmal élni. Az ötvenes évek kiéhezett ipara reklám nélkül is felvette az akkor speciális gépnek számító teljes gyártott mennyiséget. Egy 1966-os KAEV-gépkönyvben jól követhetők az azonos alkatrészek, de a műszerészek is ismerték és tudták, hogy a két gép alkatrészei csereszabatosak. Idősebb műszerészek elmondása szerint az első gépek dokumentáció nélkül, tisztán másolással készültek. Az öntvények bronzból készültek, mert így könnyebben és gyorsabban lehetett a gépeket kibocsátani. Nyilván ezekben az években még várható volt az esetleges jogvita. Maga a gép kétszálas (overlocknak nevezték) és háromszálas (interlocknak nevezték) szegővarratot készített. A kétszálas változathoz a szemes hurokfogót ún. vakhurokfogóra cserélték. A maximális fordulatszám 2800 volt percenként. A kezdetleges gyártástechnológia miatt beüzemeléskor 20 órán keresztül kb. 1000 ford./perc, majd további 50 órán keresztül 2000 ford./ perc sebesség volt megengedve; ez volt a bejáratási periódus. A hatvanas években a gép teljes műszaki dokumentációja is elkészült, pontos alkatrészrajzokkal és összeállítási ábrákkal. A vállalatokon belüli szakmai életet a megélhetés utáni hajsza jellemezte. A korabeli mérnöki munkát alig fizették túl a segédmunka szintjénél, így maximális szakmai elhivatottság kellett ahhoz, hogy valaki ezt a pályát válassza. A tehetségesebbek azonban hamar rájöttek, hogy hogyan lehet felszínen maradni. A másodállások halmozása mellett ha valamennyire is eredeti ötlete volt valakinek, akkor már csupán gyomor kérdése volt az érvényesülés. Csak annyi kellett hozzá, hogy szolgálati találmányként szabadalmat kellett kérni az ötletre, és a feltalálók közé bevenni mindazokat, akik a szekér haladását elősegíthették. Ha jól választottak, és gyártásba került a termék, akkor egészen jól lehett élni a licenciadíjakból. A nyolcvanas évekre a magyar könnyűipari gépgyártást is elérte a válság szele, de ez egészen