Oszetzky Gábor szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 6. 1987 (Budapest, 1987)

Mártha Endre: A hazai gyapottermesztés története

Az előbbiekhez megjegyzem, hogy a világ gyapottermelési tapasztalatai azt mutatják, hogy átlagos időjárású évben az össztermés mintegy 60-65%-a terméshozam és textilipari felhasználás szempontjából közepes és jó minőségű, 35-40% közepesnél gyengébb és alacsony minőségek kategóriájába adódik. Szélsőséges években jelentős eltolódások is előfordulnak. Gyapottermelés a II. világháború előtt Mielőtt a termelés megindításának előzményeire és a gyapottermelés éveinek részletesebb ismertetésére térnék, szükségesnek tartom a különböző forrásokból összeszedett korábbi kísérleteket röviden, kronologikus sorrendben összefoglalni. Bevezetésül Pálinkás Andrásnak a Magyar Textiltechnológusok Egyesületében 1936. március 11-én megtartott előadásából idézem a következőket: „Magyarország éves pamutbehozatala 30 millió kg. Ez 5 millió kg-mal több mint a textilipar által felhasznált összes többi nyersanyag. Ez az óriási mennyiség már régebben arra irányította a nemzetgazdák, mezőgazdák, gyárosok sőt egyes fanatikusok figyelmét, hogy jó lenne ezt idehaza megtermelni. Termesztési kísérletek a múltban is voltak és a jövőben is lesznek. Bár a teljes mennyiség megtermeléséről soha sem lehet szó, amennyi itthon megterem, azért nem kell nemes valutát külföldnek kifizetnünk." - Savary lexikona 1749-ről számottevő gyapottermelést idéz. - Húsz esztendő múltán fennmaradt utalás két görög kereskedőt említ, akik 1783-ban Nagyszentmiklóson néhány hold földön gyapotot termeltek. - A Mária Terézia által betelepített déli országrészeken sokan, Nákó testvérek Versecen, Rutheford Temesváron termelték és terjesztették a gyapotot. - Az 1800-as évek elején Werther Ferdinánd gazda Csepel szigetén termelt gyapotja egy hamburgi kiállításon kitüntetést kapott. - Széles körű érdeklődést elégíthetett ki az első magyar gyapottermelési szakkönyv, melyet De Lastrye Filibert Károly adott ki 1810-ben. - 1820 után Vedres István mérnök Szeged környékén elért eredményeit említik. - Az 1850-es években már kormánykezdeményezésre termelnek a déli megyékben. A bemutatott termék az 1866-os Iparkiállításon kitüntetést kapott. - Nagyobb szabású termelést és kísérleteket folytatott 20 éven keresztül Hikisch Ernő 1880 körül. - A Földművelésügyi Minisztérium és a Növénytermelési Kísérleti Állomás irányításával a bécsi Lőbl Mátyás Csákváron, Mezőhegyesen és Ádán termelt 1901-1905-ig. - 1910-1 l-ben Stojanovics György Temes megyében kísérletezett. A gyapotot a kora őszi fagy elpusztította. - Roesler Pál 320 Dölön 59 kg gyapotot és 101 kg magot takarított be. (Átszámítva megközelíti a mai világátlagot.) - Az első világháború után hazatért hadifoglyok között sokan magot és tapasztalatokat hoztak magukkal. Békés, Csongrád és Baranya megyékben sok portán háziipari feldolgozás, elsősorban harisnyakötés céljára termeltek gyapotot. (Az 1946. éves kísérletekhez a magot összegyűjtötték.) - A textilipar érdeklődése és támogatása tette lehetővé az 1923. évi kísérletet. A Bulgáriában már hosszú ideje gyapottal foglalkozó Schmiedt Rezső 810 kg maganyagából, hazai kiegészítéssel jelentős területen folyt termelés. A közepesen-