Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből

Azokra a viszonyokra, melyek akkor a magyar textiliparban uralkodtak, jellemző az alábbi üzemi beszámoló: "Első Váci Kötő- és Szövőgyár. Itt két-héromszáz nő dolgozik, a legnagyobb része 12-15 éves gyereklány. Az órabérek is rosszabbak, mint bárhol máshol, mert itt a nőmunkásoknak legmagasabb órabére 21 fillér, azonban nem sok van, aki ezt a "tulmagas" órabért megkapja. A munkásnők legnagyobb része 15-18 filléres órabérért dolgozik napi 10 órát. Ennek az ipartelepnek a munkahelyei a legegészségtelenebbek. Ventilláció az egész Ipartelepen, az 2 5 irodák kivételével, nincs, öltözőszekrény és mosdó ismeretlen foaalom. " A magyar munkásmozgalom történetének kimagasló eseménye az 1930 szeptember elsejei tüntetés. A tüntetésben résztvevő tizezrek között sok volt a nő és résztvettek benne nagyszámmal textilmunkások és textilmunkásnők is. Ezzel kapcsolatban irta a Kommunista: "És hogy hogyan tolódnak balra a dolgozó nők, arra elmondunk egy esetet. A Magyar Pamutipar Rt. újpesti gyárában, ahol 1800 munkás dolgozik, hétfő délelőtt bezárták a kapukat. A felvonulni akaró munkásnők nem tudtak kijutni a kapun. Erre tetőpontra hágott az elkeseredés az ötpengős keresetnek ezen a nyúzó telepén. A gyárigazgató azt kérdezte tőlük, hogy vajon ők szocdemek és hogy ki akarnak menni a tüntetésre? Erre a munkáslányok, akik között idáig egy tagja sem volt sem a KMP-nek, sem a KIMSz-nek, igy feleltek: "nem vagyunk mi szociáldemokraták, de talán mások vagyunk." A munkát pedig letették, a kaput kinyi2 6 tották és zárt sorokban vettek részt a hangos tüntetésben." A Szegedi Kenderfonógyárról pedig röviden igy emlékezik meg szeptember elsejével kapcsolatban a gyár veterán dolgozója: "1930 szeptember elsején a gyár valamennyi dolgozója kivonul az utcára tüntetni a jobb megélhetésért, a munkanélküliség fel27 számolásáért. " Néhány nappal szeptember elseje után nagy szenzációja volt a magyar polgári sajtónak: kommunista szervezkedésért letartóztatták Földes Pált, a Csepeli Posztógyár igazgatóját. Erről emlékezik meg igen szépen a gyár egyik akkori dolgozója: "A munkásokból a letartóztatás okozta döbbenet percei után, szinte elemi erővel tört fel a megismerés. Tehát Földes igazgató nem a kapitalisták, hanem a munkások, az ő emberük. A délelőtti órákban izgatott szaladgálás volt a szövőgépek között. A munkások együttérzése Földes igazgató mellett - néhány odavetett szótól - mégis minden szervezés nélkül, a szövődé leállását eredményezte. A munkások elindultak, hogy tüntetni fognak Földes igazgató mellett... Napokig háborgott a posztógyár. Háborgott Csepel közvéleménye, az üzemek munkásai, közöttük a legnagyobb, a WM munkásai. A közhangulat lehűtését és a munkások megfélemlítését célzón oly intézkedések történtek az elnyomó szervek oldaláról, hogy az amugyis megerősített rendőri karhatalmat még egy század katonaság Csepelre vezénylésével is megerősítették. Ebből egy szakasz a posztógyár területére is jutott. Tudomásom volt róla, hogy Földes elvtársat a fegyházban'meglátogatta több szövőnő a Posztógyárból. A2 8 mikor tehették, csomagot vittek be számára." A szeptember elsejei nagy tömegtüntetés után tovább folytatódott a textilipari