Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből

Nagy harc folyt 1922 októberében a pamutgyárakban. A harc hosszú ideig elnyúlt. Az újpesti Magyar Pamutipar egyik munkásnője igy emlékezik vissza erre: "Kijöttek a szakszervezetből is, a szónokok biztattak bennünket ... Reggelente a kapu előtt gyülekeztünk, vártuk az eredményt, de az bizony csak váratott magára. Amikor láttuk, hogy mára már nem is lesz semmi, szétszéledtünk. Volt ott egy jó, összetartó társaság, a régi pamutosok, kimentünk az erdőbe. Ott volt a "sztrájktanyánk". Másnap újra kezdtük az egészet: a kapu előtti várakozást, az erdőjárást. Igy ment ez hat héten át." A harc tehát hosszú és elkeseredett volt. Végülis azonban a gyáros győzelmével végződött. "A szövőnők egy része kivette munkakönyvét, másutt próbált szerencsét. A másik rész, magára hagyottan, a hosszú harctól kimerülve, október 27-én 14 a regi feltetelek mellett, újra munkába allt." Az 1922-es évi sztrájkok, bérharcok tanulságait a szakszervezet 1923 június 17-18-án tartott országos küldöttközgyűlése lett volna hivatott levonni. Csak "lett volna", mert sajnos itt mindenről több szó esett, mint arról, hogy a rohanó inflációban a textilmunkásság csupán állhatatos harccal tudja érdekeit megvédeni. Schwarz Samu a bér és munkaviszonyokról szóló beszámolójában csodaszerként az index szerinti bérelszámolás követelését vetette fel. A munkásság - mondotta - "követeli a béregyeztető hivatalok felállítását, amelyek a drágaság növekedéséhez képest állapitják meg a munkabéreket." A drágaság növekedésével együtt növekvő bérek természetesen nagy vívmányt jelentettek volna a munkásság számára, csakhogy ezt csak harccal, elsősorban nagy sztrájkharcokkal lehetett volna kivívni. A munkásság sztrájkolt is, de nem a szakszervezet vezetésével, hanem éppen annak fékező tevékenysége ellenére és igy a harc nem tudott egységessé és általánossá válni. A vezetőség jelentésében beszámolt arról, hogy "a szövetséghez tartozó üzemek mindegyikében zajlottak le többszöri bérmozgalmak ... s ezek következtében a munkabérek jelentősen emelkedtek. A pamutszövő- fonó, kötszövő, juta-kender, selyemszövő, szalagszövő, kötélgyártó és gerebenező, orsózó, paszományos, kartonnyomó- és fehérítő üzemekben lezajlott bérmozgalmak mind eredményesen fejeződtek be és 15-20-25-30-40%-os béremeléseket eredményeztek. Sztrájkok voltak 1922-ben: Vácon 1, Békéscsabán 3, Gyulán 1, Óbudán 4, Újpesten 2, Erzsébetfalván 3, Kispesten 3, Győrött 1, Szentlőrincen 1, Szegeden 1, Székesfhérváron 1 üzemben." Ez a kimutatás egyrészt hiányos, másrészt téves. Hiányos, mert öszszesen 21 sztrájkharcról számol be, holott a textilipari sztrájkok száma ebben az évben nyilvánvalóan jóval több volt. A Szakszervezeti Értesitő 1923 júliusi számában arról tudósit, hogy a textiliparban az előző évben 24 bérharc folyt le. Bár természetesen most már pontos adatokat nem találni, mégis bizonyos, nogy még ez a szám is igen alacsony. A vezetőségi jelentésben felsorolt sztrájkhelyeken kivül ugyanis még biztos tudomásunk van arról, hogy Csepelen 3, Soroksáron 1 sztrájk volt és hogy a felsoroltakon kivül Vácon még legalább 1, Újpesten 2, Szegeden 2 sztrájkharc folyt. A sztrájkok száma a textiliparban 1922-ben