Hetényi Gézáné - Horváth József - Okolitsny Eörs szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 2. 1979 (Budapest, 1979)

Réti László: Részletek a két világháború közötti textiles munkásmozgalom történetéből

Estére gyűlést és tüntetést szerveztünk a gyár előtt. Ilyen nyilt, brutális fel55 lépés a rendőrség részéről még nem volt az utóbbi evekben. A harisnyakötő gyárakban az évről-évre megismétlődő bérharc ebben az évben nem a téli hónapokban, hanem nyáron tört ki. Ennek okáról és a bérharc kezdetéről igy tájékoztat a Népszava: "A Budapest és környéki Cotton harisnyakötőgyárak közül egyesek a munkabér állandó csökkentésében látják versenyképességük biztosítását. A budapesti és környéki 13 harisnyakötőgyár közül 6 gyárban törhetőek a munkabérek. A többi 7 gyárban a munkabér letörése állandó jellegű. Ezért 4 gyárban sztrájkba léptek a munkások. A bérletöréseket a gyárak mindig a téli hónapokban hajtották végre, amikor kevés a munkájuk. Minden évben lo-12 hétre sztrájkba kényszeritik a munkásaikat. Ezt akarták az elmúlt télen is. De a munkások tanultak a múltból, nem voltak hajlandók télen lo-12 hetes sztrájkot kezdeni, hanem megvárták, amikor a gyárakban a munka megindul. A tél folyamán végrehajtott munkabérletörést kénytelenek voltak tudomásul venni, várták, hogy a munka megindulásakor a gyárak visszaállítják a régi munkabéreket. Egyes gyárak ezt meg is tették. Az a 4 gyár, ahol a munkások sztrájkolnak, nem volt hajlandó sztrájk nélkül a letört béreket feljavitani. Ezért a Bruszt Dávid, Vadas Testvérek, Columbia és a Perlesz gyárak munkásai május 14.-én beszüntették a munkát." A Népszava furcsa módon nem tért vissza többé erre a sztrájkra, de más forrásokból tudjuk, hogy a 4 gyár munkásainak sikerült kiharcolniuk a régi béreket. A harc azonban nem volt áldozatok nélküli. Egyik résztvevője irja visszaemlékezésében: "1934 tavaszán ismét leálltunk. Hosszú volt a sztrájk, a bérredukciót emlékezetem szerint nem tudták végrehajtani, de én, Rédei és mások az elbocsátottak listájára kerültünk. Se lakásom, se pénzem nem volt, csak később az, amit a Vörös Segély és a munkás-szolidaritás juttatott. Ez is elakadt. Az erzsébeti Templom tér és a Csepeli Királyerdő volt a lakhelyem.

1,57 A szakszervezeten belüli ellenzéki munka ebben az időben annyira megerősödött, hogy a rendőrség is felfigyelt rá. A "Baloldali összesitő" 1935 január végén ezt jelentette: "A szakszervezeti mozgalomban a KMP a szabó és textilmunkások szervezeteiben fejt ki nagyobb tevékenységet. E tárgyú röpirataik utján a szabóipari és textilipari munkásokat a tavaszi idény elején bérmozgalomra vinni törekednek. A szociáldemokrata vezetés alatti szakszervezeti vezetőség a jelenben a bérmozgalom ellen van, mert a mai rossz gazdasági helyzetben nem számit jelentős béremelésre. A KMP ennek ellenére még a sztrájk utján is meg kivánka inditani a bérharcot. Előreláthatólag a kérdésben éles összecsapás lesz a KMP és a szociáldemokrata párt között." Egy másik rendőri jelentés a szervezkedés egyik kedvelt formájáról, a tavasszal meginduló túrázások illegális összejövetelre való felhasználásáról számol be: "A budapesti 1. nyomozó alosztály utólag felderítette, hogy folyó hó /április/ 21.-én a KMP a Jánoshegytől északra levő "Feketefej" nevü hegyre "monstre túrát" vezetett. A kommunista túrán megközelítőleg 5oo fő vett részt. "Elmondja, hogy a túrán több felszólalás ismertette a KMP állásfoglalását az egységfront, az OTI választások stb. tárgyában." Ezek után a tura egyes csoportjainak vezetői