Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

inkább csak a meglevő vagy feltételezett forrásokat kutat­ták: csszefoglaló képünk máig sincs a "horvát Lope de Vega" drámairól művészetéről. Az orosz barokk dráma egyik úttö­rőjét, az ukrán származású Dmitro Tuptalot - ismertebb ne­vén Dmitrij Rosztovszkijt - is inkább mint ortodox szen­tet, rosztovi érseket és szónokot méltatták, pedig drámái­nak elemzése a kelet-európai barokk szinház képét nem egy vonással gazdagítaná. - Nem szabad a kelet-európai jezsui­tadráma alkotóiról sem elfeledkeznünk. A lengyel Cnaplust, Grzegorz Knapskit, Kindermann ugyan elemzi, azonban hely­telenül mint reneszánsz-irót, holott Knapski tevékenységé­nek idején már élt és kibontakozott a lengyel barokk. Mo­nográfiát érdemelne a termékeny, s ugyanakkor művészi ér­tékekben gazdag cseh jezsuita, Karel Kolcava drámai élet­müve is. Azt sem hallgathatjuk el, hogy Székely Istvánnak, a jezsuita szerzetesből kuruc világi pappá és sárospataki plébánossá lett drámairónak 1697-ben Nagyszombatban lati­nul előadott kitűnő Abagarus a helyet érdemelt volna a Régi Magyar Drámai Emléke k II. kötetében. Eltekintve ettől a bíráló megjegyzéstől, Kardos Tibor és Dömötör Tekla vállalkozását úttörő jelentőségű, kitűnő alkotásnak tartom, és elitélem az oktalan gáncsoskodókat. Éppen az a módszer, Kardos és Dömötör módszere, volna al­kalmas a többi kelet-európai nép színházi múltjának alapo­sabb megismerésére. Reméljük, hogy mai vitánk az ilyen irányú ujabb kutatások megkezdését jelenti. Póth István Dömötör Tekla elvtársnő előadása igen tartalmas, ér­dekes volt és remélem, nemcsak vitainditó, hanem munkain­ditó is lesz. De hogy ezt a témakört eredményesen fel tud­juk dolgozni, ismernünk kell a szomszédos, a kelet-európai népek eredményeit. Hogy mennyire szükséges az ismeretük, - 8C -

Next

/
Oldalképek
Tartalom