Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1963/1

Hozzászólások

inkább csak a meglevő vagy feltételezett forrásokat kutatták: csszefoglaló képünk máig sincs a "horvát Lope de Vega" drámairól művészetéről. Az orosz barokk dráma egyik úttörőjét, az ukrán származású Dmitro Tuptalot - ismertebb nevén Dmitrij Rosztovszkijt - is inkább mint ortodox szentet, rosztovi érseket és szónokot méltatták, pedig drámáinak elemzése a kelet-európai barokk szinház képét nem egy vonással gazdagítaná. - Nem szabad a kelet-európai jezsuitadráma alkotóiról sem elfeledkeznünk. A lengyel Cnaplust, Grzegorz Knapskit, Kindermann ugyan elemzi, azonban helytelenül mint reneszánsz-irót, holott Knapski tevékenységének idején már élt és kibontakozott a lengyel barokk. Monográfiát érdemelne a termékeny, s ugyanakkor művészi értékekben gazdag cseh jezsuita, Karel Kolcava drámai életmüve is. Azt sem hallgathatjuk el, hogy Székely Istvánnak, a jezsuita szerzetesből kuruc világi pappá és sárospataki plébánossá lett drámairónak 1697-ben Nagyszombatban latinul előadott kitűnő Abagarus

a helyet érdemelt volna a Régi Magyar Drámai Emléke

k II. kötetében. Eltekintve ettől a bíráló megjegyzéstől, Kardos Tibor és Dömötör Tekla vállalkozását úttörő jelentőségű, kitűnő alkotásnak tartom, és elitélem az oktalan gáncsoskodókat. Éppen az a módszer, Kardos és Dömötör módszere, volna alkalmas a többi kelet-európai nép színházi múltjának alaposabb megismerésére. Reméljük, hogy mai vitánk az ilyen irányú ujabb kutatások megkezdését jelenti. Póth István Dömötör Tekla elvtársnő előadása igen tartalmas, érdekes volt és remélem, nemcsak vitainditó, hanem munkainditó is lesz. De hogy ezt a témakört eredményesen fel tudjuk dolgozni, ismernünk kell a szomszédos, a kelet-európai népek eredményeit. Hogy mennyire szükséges az ismeretük, - 8C -