Kovács Tivadar szerk.: Theatrum — Színháztudományi értesítő 1961

I. Hagyomány és haladás - Dömötör Tekla: Műfajok és stilusirányok a XVII.századi magyar szinpadon

Barokk Ízlésről és felfogásról tanúskodnak a nemesi ünnepélyekre utaló leírások és metszetek is. Allegorikus felvonulásokkal, élőképekkel ünnepelték meg a török elleni győzelmeket, Buda visszafoglalását. Allegorikus öltözetben indult az Eszterházyak kísérete is Máriazellbe zarándokúira. A jezsuita évkönyvek néha utalnak a díszletek, jelmezek alkotóira is. Egy sokszor idézett adat szerint a nagyszombati jezsuiták Velencéből hozatnak színpadi kelléket. Másutt arról értesülünk, hogy festők, szobrászok működnek közre az allegorikus élőképek, körmenetek és a színpadi kosztümük és díszletek megalkotásában. E barokkos izlésü szlnpadmüvészet a XVIII.század első évtizedeiben éri el tetőpontját a jezsuita szinpadon; ekkor már az evangélikus és piarista iskolák is hasonló, rengeteg szireplőt, allegorikus figurákat felvonultató darabokat adnak elő. De ez a színpadi stilus a magyarországi színjátszás történetében csak múló epizódnak tekinthető. A XVIII.század végén,mikor az első hivatásos magyar színtársulat játszani kezd, már egészen másfajta műfajok és stiluselvék uralkodnak a világszÍnpadon; s a magyarországi barokk izlésü szlnpadmüvészet szinte nyomtalanul, utód nélkül ér véget. Dömötör Tekla - 27 - i