Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 1945 UTÁN - Félidő táján... (1943-1946)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 1945 UTÁN 289 növendékei közül nyolcan [!] mint a Nemzeti ösztöndíjasai Pécsre szerződtek, és főszerepekben vittek új színt az addigi „vidéki" környezetbe: Nagy Anna, Parragh Éva, Sebők Margit, Bicskey Károly, Horváth Tivadar, Győrffy György, Győző László, Kosztolányi Broniszláv dinamikus magot képezett. Ők erősítették azokat a szintén fiatal színészeknek egy csoportját, akik még az előző évadból maradtak ott. Közéjük tartozott Fábián Eszter (aki a következő szezonban már a pesti Nemzetiben játszott), Nádai Pál és Nagy Ferenc. Szerencsés választásnak bizonyult az operettek vezető énekespárja, Márfi Vera és Benkő Béla, valamint a kirobbanó temperamentumú Farkas Anny. Máig nagy szerencsémnek tartom, hogy az első pillanattól kezdve kitűnően tudtam együttműködni a már tapasztalt, biztos ízlésű Zách Jánossal, aki nemcsak főszerepeket oldott meg igen jó színvonalon, de a prózai főrendezői tisztet is sikeresen betöltötte, majd a második évad szervezésénél segített széleskörű személyes ismeretségeivel. Jó munkatársnak bizonyult a zeneakadémiai képzettségű Szathmáry Endre, az együttes zenei vezetője, valamint a másodkarmester Hadai-Harer Győző is. Ma is szeretettel emlékszem arra a kis epizódra, amely különlegességével szintén igazolta az újonnan szerveződő színház vonzerejét. 1943 nyarán Balatonszárszón nyaraltam, ahol is egy szép napon egy Vígh Imre nevű fiatalember keresett fel. Mint elmondta, gyalogjött Pestről, hogy biztosíthassa a pécsi színház kórusába való szerződtetését. Megkapta. A következő két hónapban nagy műszaki átalakításokkal modernizálták a színház épületét: a színpad három emelet mély faszerkezetét betonra cserélték, világítási tornyokat és a pesti Nemzetiben már bevált Bordoni-rendszerű transzformátort, fényszabályozót szereltek fel. Kétségtelen, hogy az állandóság ígérete adott módot az új típusú repertoár kiépítésének elkezdésére. Része volt ennek Herczeg Ferenc Árva László királya. éppúgy, mint a már említett Lehár-vígopera, a Hercegkisasszony. Nagy sikere lett a „prózai" szereposztású Fekete Péternek. Érdekes színészi feladatokat kínált Zilahy Lajos Zenebohócok című egzotikus-érzelmes színműve, amelyet vidéken először mutattak be. Komoly feladatot jelentett az együttes számára Pirandello IV Henrikje, melynek főszerepeit Horváth Tivadar és Fábián Eszter játszotta. Zenés ősbemutatóra is vállalkozott a színház: Koltay Sándor zeneszerző Éjféli dal című revüoperettje „üldözéses" librettójával gyorsan változó színpadképek sorozatát igényelte. Ezt a produkciót hamarosan a Rádió is közvetítette dr. Cserés Miklós, a későbbi neves főrendező irányításával. Szinte kísérleti jellege volt a norvég kortárs szerző, Helge Krog A kagyló című lélektani művének.