Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)

Pór Anna: Reformkor a karzat felől /Balog István szinműfordításaiból/

sze, másfelől pedig - minthogy az eredeti politikai mondanivaló többrendbéli okok miatt nem volt időszerű ós erősen elhalványult a kor divatjának megfelelő dalbetétekkel, felvonulásokkal, pantomimekkel gazdagított látványos zenés bohózattá alakította át a vígjátékot. A holbergi alapgondolatból a korhoz és Időhöz nem kötött f

elfuvelkodott béke hasonlatban összegezhető mondanivalót tartotta meg. A dán kiapolgári környezetet ezúttel kitűnően megfigyelt, breughe11 festményeket idéző magyar életkép váltja fel. A korebeli magyar mezővárost benépesítő, vagy akár a több nemzetiségű, vegyes összetételű pest-budai kisemberek világa elevenedik meg a szinen a mindennapi élet gondjeival. A munkát gőgöaen lenéző hazánk fi8i között a józan kritikát egyedül a szorgalmas német mesterember képviseli. "Koller, parókás, dologhoz látó német" mondja a színlap, mig a főhőa "Bányai, tönkre esett csizmadia, politikus, polihisztor, crani/24./ ológ, chiromantists" jelzőkkel szerepel ugyanott.' ' A puritán szorgalmú, másfajts életmódot folytató német társukat a többiek sanda szemmel nézik. BÁNYAI: Koller uram régen tör borsot az orrunk alá, mindenben okosabb akar lenni. KALLÓS: /csapómester, artézi kútásó, csillagvizsgáló/ Felesége is olyan tudákos, bűbájos sváb asszony, el tudja venni más hasznát. Kétannyi tejet fej, kétannyi zöldsége terem, kétannyi káposztája, csirkéje. PETI: /Bányai inasa/ Két annyi gyereke, kétannyi, két

anynyi.•• KOLLER: Mert öntözi, kapálja, gyomlálja. Ezután Kollert kizárják, mert mindenütt nevetségessé tette őket. A karikatúra mögött ott látjuk a reális hazai életet. A hazánkbeli nemzetiségek szorgalmának és a magyar honfitársak "Pató Pál-os" magatartásának szembeállítása Balog más bohózataiban is vissza-visszatér. Balog mindenkor moralista. Az ő színpada is nevettetve nevel, akárcsak Holbergó. Hevenyészetten, pongyola nyelven irt, gyorsan színpadra vetett bohózatainak irodalmi-esztétikai szintje nyilván nem mérhető a világirodalmi példákhoz; de emberierkölcsi alapállása a maga szerény keretei és lehetőségei között mégis azonos vagy rokon amazokkal. A hazai elmaradt társadalmi viszonyok és fejletlen szinházi állapotok szintjén terjeszti ő ls a maga módján a haladás, a magyar felvilágosodás és reformkor gondo— 54