Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Gerold László: Vajdasági magyar dráma és színjátszás /1957-1982/
né"l mélyebb válságba jutott. S ezt még tetézte két rendező, a beért Szabó István és a legtöbbet igérő fiatal, Sambach Róbert halála, aminek következtében a vajdasági magyar nyelvű szinjátszás lényegében irányítók nélkül maredtak. A helyzeten némileg segített az a tény, hogy 1973 közepétől végre Újvidék is állandó magyar szinházat kapott. A felszabadulás óta folyamatosan csak Szabadkának volt magyar társulata, rövid időre Zomborban és Zrenjaninban is működött egy kisebb létszámú együttes, tiz évig pedig a topolyai szinház segítette a szabadkaiakat abban a sokrétű feladatvállalásban, ami rájuk, mint vidékjáró repertoárszínházra hárult, játszottak is Az aranykakas tól a Hamlet ig mindent. A topolyai szinház, amely igencsak vegyes műsorral, de fontos missziót teljesitve faluszinházként működött egészen addig /1959-ig/, amig a járások megszüntetésével be nem zárták. Az teljesen evidens, hogy a szabadkai társulat, amely Vajdaságon kivül évente egy turnét a szlovéniai és horvátországi magyar lakta falvakban is tart, immár negyedszázada, egyre kevésbé tudott megfelelni minden iá váró feladatnak. Egyszerre kellett mindenkinek játszó népszínháznak, az értelmiség számára játszó modern, s a zenés darabokat kedvelők számára szórakozást nyújtó zenés színháznak lennie. Hogy csak a színházzal szemben támasztott főbb követelményeket, igényvonulatokat említsem. Ezért is jött jókor a sokáig vajúdó Újvidéki Szinház megnyitása, amely városi, modern kamara jellege folytán évekig remekül kiegészítette a szabadkai törekvéseket, átvállalhatta a korszerű, kisérleti előadások addig annyira hiányzó formáját. Újvidéken már több, mint egy évtizede készültek arra, hogy magyar színházat létesítsenek. Ennek érdekében alakították meg a Rádiószinházat, azzal az elképzeléssel, hogy ha szinház alakul, legyenek hozzá helyben szinészek. Csakhogy az Újvidéki Szinház a modern belgrádi szinház egykori modellje szerint jött létre, önálló társulat nélkül, a színészeket egy-egy produkcióra szerződtették, részint a Rádiószínháztói, részint Szabadkáról. Mivel ez a modell nem Ígérte a szükséges és nélkülözhetetlen biztonságot, lévén hogy a szinház túlságosan is függő viszonyba került a testvérintézményekkel, 1977-től folyamatosan évente néhány színészt szerződtetnek, s igy a színháznak saját társulata is van. Rendezője azonban máig nincs, előadásait vendégrendezők állítják színpadra, ami jó, mert nagyobb a választás lehetősége, s több az esély a szellemi frisseség megőrzésére, ugyanakkor viszont állandó
