Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)

Történemi játékok

szokás magyarázata felől érdeklődünk, gyakran semmi más választ nem kapunk, mint a cselekmény tradicionális voltára való hivatkozást. Hajdúszoboszlón azonban azt mesélik, hogy a szokás a török háborúk idejére megy vissza. A férfiak hadba vonultak és az asszonyok és gyermekek által lakott Hajdúszoboszló városa felé a török éppen az év utolsó napján közeledett. Az asszonyok akkor meghúzták a harangot, összeverték a tepsiket és az igy keletkezett zajjal félrevezették és megrémitették a törököket. Ezért azóta is minden év utolsó estéjén hasonló zajkeltéssel búcsúznak az évtől. A törökök kiűzéséhez fűznek Zalaegerszegen egy húsvéti játékos szokást is, mely az ország más katolikus helyiségeiben is ismeretes. Ez az úgynevezett határ kerül és, mely a középkorban egyházi szokás volt és arra szolgált, hogy a szántóföldek mágikus körüljárásával a zsendülő ve tést védjék Jézus feltámadása ünnepén. Később ez is népszokássá lett. Zalaegerszeg városában a szokásokhoz történeti mondát fűztek. Eszerint a szokás a XVI. századta nyúlnék vissza, amikor a törökök fenyegették Za laegerszeget. Mikor nagyszombaton elindult a feltámadási körmenet, hozzájuk csatlakozott a vár fegyveres csapata is. A lakosság egész éjjel járta az utcákat, éktelen lármát csapva. A török csapat azt hitte, hogy nagy katonaság őrzi a várost és megrémülve elvonult. A zalaegerszegiek azóta is minden évben, nagyszombaton, egész éjjel sipolás és lövöldözés közben körüljárják a várost és szinjátékos formában emlékeznek meg a török ostromról. Hasonlóképpen a török elleni harcokra viszik vissza a mohácsi sokácok, farsangi álarcos játékuk, a busójárás eredetét. A történeti eredet monda azután visszahat a játék cselekményére is, mert napjainkban már valóban előadják Mohácson a törökök és a sokácok fiktiv küzdelmét és török jelmezekbe öltözött alakoskodók gazdagítják a játékot. Az ilyesfajta áltörténeti játéknak prototípusa a moreszka, mely a mórok és ellenfeleik küzdelmét dramatikus pantomim és tánc, illetve jele netek formájában adja elő. Spanyolországban különösen gazdag a moreszka -hagyomány, itt állítólag a XII. század óta ismert. A középkorban nyomon követhetjük a moreszka terjedését; a XV. században már hazánkban is divatos. A későbbiekben a mór, szaracén és a török egyenértékűvé válnak e játékokban. A moreszka-téma mindenféle népszokásba bevonul és a törökök és keresztények küzdelme az urnapi játékokban, farsangi játékokban is előtérbe kerül. XIV. Lajos udvarában az udvari balett adja elő a moreszkát, a körmenetek Y>riás figurái befeketített arccal jelennek meg. A moreszka-játék neves, ma is élő változatait az angolok népi játéka, a Mummers'' Play őrizte meg. Pozitív hőse Szent György, ellenfele a Török Lovag, a Mór, a Fekete Herceg. E játéktípus gyakran kardtánccal kapcsolódik össze. Tipikus lefolyása körülbelül a következő: A prológust Karácsony Apó szolgáltatja, aki elmondja, hogy a következőkben György király a Török Lovaggal fog megütközni.