Futaky Hajna: A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma I. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 27/1., Budapest, 1992)
DR. SZÉKELY GYÖRGY
Benkő Béla, Csonka Endre, Náday Pál, Zách János (utóbbi prózai főrendezőként is működött). A sok fiatal közt sikeresnek bizonyult pl. Deák Rózsi, Keleti Aranka, Nagy Anna, Hollósi Pál, Kosztolányi Broniszláv. Fábri Zoltán díszlettervezőként járult hozzá több produkcióhoz; Horváth Tivadar vendégszereplései és -rendezése pozitív tényező volt. A társulat szervezettsége, fölkészültsége már a puszta névsorból is kitetszik. Az 1944 márciusában megjelent Emlékalbum egyik írása (Csonka Endrétől) mégis joggal panaszolja, hogy az igazgatók „különösen a jó segédszínészek szerződtetése körül ütköznek számtalan nehézségbe" (A Pécsi Nemzeti Színház 1943/44. évi társulatának emlékalbuma). Ennek hagyományos okait Székely magasabb fizetésekkel próbálta ellensúlyozni, de a kedvezőtlen közállapotok már 1943/44-ben is, aztán főképpen 1944/45-ben a fluktuációt növelték. Mindkét évadban megmaradt a társulatnál Szathmáry Endre karnagy, akihez 1944 végén a remek zenész Maros Rudolf csatlakozott. Ugyancsak maradt Erdélyi László ügyelő és színész, felesége E. Nagy Ilona színésznő és leánya, Erdélyi IIa (segédszínésznő); továbbá Márffy Vera, Horváth Mici, Sebők Margit, Deák Rózsi (aki Székely felesége lett), Benkő Béla, Csonka Endre, Náday Pál, Zách János, tehát a törzstársulat java. Az 1944/45-ös évadban mellettük új, jeles művésznek bizonyult a sokoldalú Antal Erzsi, Fesztoráczy Kató, a kitűnő szubrett Gyenes Magda, valamint Kovács Gyula, majd a tavasz idején föltűnt Papp István és Malonyay Dezső. 1944 végén a katonazenekar szétszóródott, ekkor Maros Rudolf szervezte meg a színház zenekarát a városban maradt néhány katonazenészből, városi zenetanárokból és cigányzenészekből (bravúrosan alkalmazva őket a szokatlan zenei közeghez.) ö maga karmesterként, többször zeneszerzőként is működött. Az 1943/44-es évad derekán a PNSZ új szellemű társulatának Emlékalbumához a velük baráti viszonyban álló Weöres Sándortól kértek egy alkalomszerű költeményt. Ekkor írta meg „A vers születése" utóhangja címen ismert szonettjét. A háborús időben a fluktuáló karszemélyzet és bizonytalanná lett katonazenekar mellett Székely György csak meggondoltan vállalkozhatott igényes zenei produkcióra. Javasolta a városnak önálló színházi zenekar szervezését, ám 1944 tavaszán ez már nem volt időszerű. A szegedi operatársulat tervbe vett vendégjátékaiból egy Bohémélet-előadás valósult meg 1944. február 2-án (vez. Fricsay Ferenc, rend.: Dalnoky Viktor). Szintén Szegedről jött egy gyermektársulat, amely február 7-9-én délutáni előadásokat tartott. Néhány jeles vendég színesítette 1943/44-ben a programot: Kiss Ferenc föllépései márciusban és áprilisban egy erdélyi rendezőt, Tompa Miklóst is népszerűsítettek; Bordy Bella, Kiss Manyi után a koloratúr-fenomén Barabás Sári, majd nyáron rendkívüli előadásokon Az eise üben Dajka Margit lépett föl. A következő évadban föllazult a társulati keret, fölbukkantak-eltűntek a színészek a háborús hányattatásokkal összefüggésben; nevesebb vendégművészt nem láthatott vendégül a színház. 594
