Sardou, Victorien: Rabagas; Fordította: Deák Farkas; Q 17274

— 63 R a b a g a stílről™Ezt néha én is gondoltam. Éva. Tehát szakitson a bandával.. Rabagas Itt a pillanat ! «no m«n «й»ын. De Uj hamar ?:.. ^ Éva. Azonnal ! Rabagas. Bocsánat... de talán még itt is azt fogják mondani,-hogy meggyőződésemet oly hamar változtatom. .. Ha az ember egész életében ellenzéki volt.. Éva. Minek is támogatott volna oly kormányt melynek ön nem volt részese? Minden érdek azt kivánta, hogy ön eüenzéki legyen. Mert végre is vagy bukik a mostani — s akkor helyébe kell lépni ; vagy marad s akkor !,.. hozzá kell csatlakozni. Rabagas. Néha.... Éva. Mindig, ha az ember tud élni az alkalommal. Végre is, uram, azt hiszem, mi értjük egymást s nem csépelünk üres szalmát ? Rabagas. Nem!.;.. Éva. Nem... tehát az ellenzékieskedés nem czél, hanem eszköz.... ' ' Rabagas.. Sőt többet mondók, engem e téren soha sem vezetett as ő fensége ellen való gyűlölet... : Soha 1.... Éva. ' Oh hiszen, ezt jól tndom 1.... Rabagas. Ellenkezőleg, inkább... hogy is mondjam ? ÉvaAz elkeseredett rokonszenv. Rabagas. Az, az. Az ellenzékieskedés először csak kaczérkodás a hatalommal. Mintha mondanők: „Létezem, itt vagyok, tetszel nekem, végy észre engem is !" De semmi sem történik, a hatalom siket, e megvetés felizgat, lassanként elmérgesit s az elutasított szenve-. dóly dühösségheh tör ki .... s pedig még mindig szeretünk. Éva. Mint Phaedra

} Rabagas. Ige

ö * Éva. Annyira, hogy midőn Hyppolit lefegyverzi Rabagas. A keblére boruL