A vidéki színházak ünnepi hete (tanulmányok); Q 8878

- 19 lyozással, hogy ő lát. Minek jött a professzor, azt nem tudni. Súlyosabb ennél, bár kis hiba, az a texasi jelenet, amely szintén nagyon olcsó, amikor beállit a fasiszta és effektive revolverez a villany eloltása közepette. Általában felmerül az a kérdés, fyogy Resica van, Resica ipartelep van. Ezzel ugy kell számolni, mint ahogyan számolni kell Csepellel és a csepeli Rákosi MáGyás Müvekkel. Egy ilyen ipartelepen nemcsak kis alapszervek vannak, hanem van egy komoly nagy pártbizottság. Összeomlott egy kemence. Na és a párt, a pártbizottság ? Mert ez a párttitkár, aki itt szerepelt, nem volt a párt. Hiszen akkor fel kellett volna már jóval előbb figyelnie az ügyekre, vagy ha ő volt a párt, akkor legalábbis pártfegyelmivel zárul az ügye, mert nem nekünk használt, hanem az ellenségnek. Már pedig ez a párttitkár nem ellenség, nem akarhatott az ellenségnek használni. Innen adódik az, ahogyan Várkonyi elvtárs irta a Szabad N-pben, hogy ez a párttitkár szenvtelen. Én nem vagyok szinész, de tudom, hogy lehet hozzáadni és elvenni egy.szerephez, egy szerepből. De ha hihetetlenül gyenge a szerep, mint ezé a párttitkáré, ott sokat nem tud hozzáadni a párttitkár megszemélyesítője, különcsen akkor nem, ha az iró által elkövetett hibát a dramaturgia nem teszi jóvá és hagyja, hogy a párttitkár tulaj donképen elszigetelt magasságban álljon. Talán emlékeznek rá az elvtársak, ebben a darabban mindenki tegeződik. Még olyan munkás ic van, aki Luciát, a vegyészmérnöknőt tegezí, Mindenki mindenkit tegez, kivéve a párttitkárt. Jó egynéhány ilyen nagyüzemi párttitkárt ismerünk, akiket a munkások egészen természetes, hogj tegeznek, hiszen azért, mert párttitkár, nem fognak vele összemagázódni. Ez a párttitkár vitathatatlanul nem olyan, amilyen pártütkárok az életben vannak, mert az életben a nagyüzemek párttitkárai tudnak szenvedélyesen gyűlölni, tudnak izzóan lelkesedni, de szenvedélyes gyülöletük, izzó lelkesedésük felett mindenkor tudják a dolgok menetét irányítani. Ez a párttitkár nem tudta irányítani a dolgok menetét. Nem azért, mert a szinészi játéka kevés volt, hanem azért,mert amit a szinész kézbe vett, mint alakítandó anyagot

9 gyenge volt, kevés volt. A rendezésnek volt egy nagyon szép része, az olvasztó. Az olvasztó azonban nagyon sötét volt, nem kellett volna annak kedvéért, hogy később a felvonás végére nagyobb legyen a fényesség, elszürkíteni ezt a nagyon szép részt. Csak annyit akarok még mondani, hogy ha felvetem a kérdést, kell-e nekünk ez a darab vagy sem, akkor ehhez hozzá kell tennem azt is, hogy kell-e 1952,-ben ? Es ha azt nézem, hogy a termelésért folyó harc, az ellenség ellen folyó harc a darab témája, akkor kell. Ha azt nézem, hogy 1952.-ben sem Resica hegyein, sem a Tátra hegyein, sem a Bakonyban nincsenek géppisztolyos banditák, akkor azt mondom, hogy nem kell és hogy a darabnak van egy része, anely teljesen időszerűtlen, a jövő pedig azoké a da-