Látogatás; Q 5906

21 igazuk volt. Nagyon fáradt letten, összetörtön érkeztem haza. Kérdezték ni bánt, persze mondtam, hogy igazan nem 1 bajom sincs, Ideges napom volt. Hát miről számolhattam volna be, mikor semmi sem törtónt. Ugye sorjai nem történt ílarily? /nem várja meg a választ/ Vagy mójjis? A villamost végérvényesen lekéstem volna? Ott ment el előttem, szelét magamon éreztem a nyári estén, futásom minden törekvésével ott zúgott el, közel hozzám. Miért nem értem el? Legalább a legalsó lépcsőjét, aztán már könnyen tovább kapaszkodhattam volna. Hiszen elérhettem volna. Vagy a villamosokat egyszer törvényszerűen le kell késni? De nem, hiszen a másikat könnyen bevettem. Vájjon az a villamos volt-e még? Győzelmem vágtató szekere, vagy veszteségem cammogó batárja? Aztán otthon még sokszor visszatértek ennek az eseménytelen n hány órának az emlékei. Kérdeztem magomtól, és kérdéseimre a. abatos válaszokat is adtam. A válaszok sikertelenek voltak, ellenpróbákkal kellett magamnak bizonyítani, hogy nagyon könnyű őket megcáfolni. így maradtam, Kisasszony, biztos alapon állhki csak a kétségeket kell megszokni, és okkor szlkraszilárdon félbemaradunk. MARXMi Keseler Ur, köszönöm meg-megismétlődő bizalmát, csak azt ne kérje, hogy megértsem ha, át. KMi&űBHt Alulírott elmondom az alábbiakat, lenki nem kért fel rá, és azok senkit sem fognak érdekelni t /harily uj papirt tesz a gépbe, irai kezd, majd néhány szó után abbahagyja./ Igazán emlékezetes beszámoló lesz. Utaztam a lendületes vonalú, kivilágított, kényelmes, hintázóülésü autóbuszán. Tiszta égboltu, hideg őszi este volt. Az országút sötétjében robogó fényoslkot hoztunk végig. Mögöttünk újból sötét lett, berrogésünket hamar elfelejtették a csendjükben megzavart utjelzőtdblák. Menetrendszerű járat volt, félúton 10 perc pihenőre Alltunk meg, az ut-menti cukrázda előtt, iz oorcünk volt tehát. Többen leszálltunk. A kávéfőző gépet hosszúkás arcú, szomoruszemü fiatal nő kezelte. Néhányan kő-