Zuhanás; Q 5874

37 Közelebbkurikdztara, я megláttam az ipsét. Vári szivar volt, annyit láttam, rozzant batár, Ismered az ilyen vén himkurvúkat, autójuk van, garzoni akásuk, de máginkább frigid vagy öreg feleségük, könnyű állásuk, aztán járják a várost, nagy dumával, és gyűjtik a nőket. Ahogy messziről megláttam, osak beletapostam a pedálba, a dühtől egészen elvakultam, de hát elindult a koosi is, egy darabig mentem ut шик, de egy Oj>elíal nem igen lehet versenyezni. Később sokszor jött sirva haza a lányom, К „Imán, azt én nem tudom elmondani, mit éreztem, mikor hallgattam egész éjjel Anna zokogását, és hiába jósolgattam, fonyogetődztem, már arra is gondoltam, fölbérelek valakit éa figyeltetni fogom, de hut hogyan... egyszer, hogy még védte ezt a vén szatirt, olyan méreg fogott el, hogy kést is fogtam erre a lányra, akkor ol is mondott engem mindennek, bánhatja is, amig él, ás... К

АШ

А

Й Jó-jó, apa, de mit tud még ? APA /állát dörzsölgetve/ Mást nem sokat. Haosak... egyszer majdnem bolondságot követtem el. Anna miatt. Azon az Opalon lógott a hátsó ablakban valami nagy mütyürke, ismered, olyan fekete baba - a rendszámot, sajnos, nem tudtam megnézni, nem is jutott osze be &a egyezer szolgálatban hirtelen a koosim, szuval a villamos elé farolt, teljesen szabálytalanul előzve, egy ilyen Opel, ós hátul himbálódzott egy ilyen fekete baba. Utólag persze ugy emlékszem, mintha egy férfi meg egy nő ült volna benne, de... Nem is ezért, egyszerűen osak megíxxxtOHi éreztem, hogy a z a kocsi volt. fis egy pillanat alatt átfutott rajtam, hogy ha v m Tsten, megöli ezt az embert, a lányomat meg engem pedig életben hagy, de /.őzben ösztönösen elkaptam a féket, és a koosi elillant. Utána csak rágtam a szám, és szidtam a reflexeim. Sz volt. /А konyhában közben tesznek-vosznok az asszonyok; egyszer osak kopogtatnak az ajtón : Bngel Laoi az, fiatal lakatos, Anna bátyja. Odaköszön az asszonyoknak és kopogás nélkül benyit Kálminékhoz./