Solohov, Mihail: Új barázdát szánt az eke; Fordította: Sivó Mária; Q 106

M 7 4MÍ Ltjubi skins Rezmj otnov: Hangok j Nagulnov: Scsukar apó: egy ilB^ ólba csapnak mindenkit• abból csak kavarodás lesz. Kint a mesében: a hattyú kapkod a szárnyaival, repülni szeretne, a rák belekapaszkodik a farkába és visszafelé huzza, a csuka meg mindenáron a vizbe ipar* kodik.... /Nevetés. Ljubiskin megint felugrik/ Hát te Grigorij milyen fene-szépen beszélszt te néha, milyen édesen fuvalázol, ha asszony volnék holtomig elhallgatnálak! A gyűlést is meg akarod széditeni, mint Palage Khsmiosevát? /nevetés/ Idegen nótát fújsz te itt nekünk. Neked persze jó lenne, ha igy válogatnák össze az embereket. Ezt még Prol Rvanijtól tanultad, amikor közösbe kölcsönöztétek a gépeit? Ez is olyan kolhoz-féle volt, csak kulákkolhoz. Emlékszel még, mit kértetek a csépelésért? Nyolcadért osépeltetek! Kost is a gazdagokhoz törleszkednél, mi?! /Minden felől kiáltozás/ - Igaz is, a gépszövetkezetből lettél ilyen tehetős! - Csák a tetüt nem nyomja agyon a traktor! - Megvették a szived a kulákok! -Napraforgót kéne csépelni a fejeddel! /csönget/ Polgártársak!... Cse-end!Pfuj iMegveßztetek átkozottak! Suanyának adjatok szót ? - Elég már, meleg van! /felugrik, az asztalra csap/ l£it orditoztok?! Így beszélj a többi hallgatja! Aki meg közbevakkant, azt ugy megbillentem, hogy nagybőgőnek nézi az eget! /a terem mélyéből/ Akkor a 0-ülés végére mindnyájunkból nyomorékot csinálsz, Mikaruska!