Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)

teljesíteni . " A színházban korábban is rendeztek már munkáselőadásokat, így pl. az Első Cs. Kir. Szabad Duna Gőzhajózási Társaság munkástelepi asztaltársaságának, a III. kerületi kereskedő- és iparos ifjak körének a budai iparossegédek műkedvelőivel. A munkásoknak azonban igazán Kaposi Ernő és színtársulata akart játszani . Kaposi 1915-ben, az első világháború idején olcsó helyárú, munkásszínházat szervezett a Kisfaludy Színházban. Zongorakísérettel játszottak operettet, kabarét - váratlan sikerrel. Hogy voltaképpen ki volt az a Kaposi Ernő, aki három alkalommal is próbálkozott ebben az isten háta mögötti színházban, s főleg hogy 1915-1921 között mit játszott, igazában nem lehet kideríteni. Ö maga színészként tűnt föl Óbudán, Bokross társulatában. Korabeli lapok írásaiból kiderül, hogy óbudai direktorsága alatt eljátszották Raupach rémdrámáját, A molnár és gyermeké

t, Komlósi Ferenc Angolosan című vígjátékát, Herczeg Ferenc A dolovai nábob leánya című színművét (1919-ben), Fazekas Géza és Ijjgyártó Zoltán Randevú című énekes vígjátékát (1920-ban; Fazekas a budapesti ügyészség főigazgatója, Ijjgyártó törvényszéki bíró volt), Deréki Antal Kondorosi szép csaplárné című darabját (1921). Másról nem tudunk. A lapok így értékelték ezt a tevékenységet: "A Kisfaludy Színház a szó szoros értelmében vett népszínháza lett Ó-Budának. A sok-sok viszontagságon átment épület a