Alpár Ágnes: Az István téri Színház 1872–1874 (Színháztörténeti füzetek 76., Budapest, 1986)

BEVEZETŐ A „KÜLTELKI SZÍNHAZAK MŰSORA" CÍMŰ SOROZATHOZ

„A város peremén, ahol élek beomló alkonyokon mint pici denevérek, puha, szárnyakon száll a, korom, s lerakódik, mint a guanó, keményen, vastagon." /József Attila,/ BEVEZETŐ A KÜLTELKI SZÍNHÁZAK MŰSORA CÍMŰ SOROZATHOZ 1985. június 20-án a napilapok az alábbi hírt közölték: befejezéséhez közeledik a fővárosban a, külső negyedek gyűrűjének építése. Őrmezőn, Budafokon, Kőbányán, Újpalotán és a békási síkságon elkészültek a, házak. Ga,zda,gréten, Csepelen, Erzsébeten, Kispesten, Újpesten az idén sok új otthont adnak át. A peremkerületekben bőven volt hely, bon tás nélkül sok lakást építhetett a, tanács. Az új negyedek meggyorsították az elmaradt, a, harmincöt évvel ezelőtt a, fővároshoz csatolt helységek fejlesztését. Az észak-déli metró beköti ma.jd a hálózatba. Me gyért, a szentendrei gyorsva.sút Mocsárost. Csepelen is meghosszabbítják a, gyorsvasútat. Ahogy közeledik a metró Újpesthez, úgy csökken a, távolság. Idejét múlta-e hát a város pereme, kültelek, külterület, periféria kifejezés? A „szélek", a „végek" lassan végleg kiemelkednek a, peremlétből, s egyre kevesebben emlékeznek már a külvárosokra, különösen a.z olykor még ma is pejoratív jelzőkkel illetett kültelki színházakra.