Szebeni Zsuzsa: A Figura Stúdió Színház (Skenotheke 3. Budapest, 2000)

VIII. Interjúk - Árkosi Árpád - rendező

VIII. Interjúk Árkosi Árpád rendező, Jászai Mari díjas. Először a Figura Színházzal akkor kerültem kapcsolatba, amikor először láttam Jarry: Übü király című előadásukat. Már akkor fel merült bennem, hogy ezzel a társulattal szeretnék dolgozni. Amikor valóban sor kerülhetett erre, valahogy a lengyel abszurdot éreztem a társulathoz legközelebb állónak. Mindenképpen egy lengyel darabban gondolkodtam, Stanislaw Ignacy Witkiewicz: Az őrült és az apáca című darabját, megrendeztem korábban Kecskeméten, de én láttam még benne fantáziát és szerettem volna újra megrendezni. A jelmezeket Kecskemétről kértük kölcsön, a díszletet sajnos nem sikerült, mert feldarabolták. A tervező barátaim lejöttek Gyergyóba és irányításukkal, gyakorlatilag a Figura műszaki csoportja még egyszer legyártotta a díszleteket. Milyen benyomása volt az erdélyi kisváros Stúdiószínházáról ? Ebben a kisvárosban, egy sajátos helyzet alakult ki: azok az az emberek, akik ennek a társulatnak a tagjai voltak, nemcsak egy Figura nevű színházat, alakítottak ki, hanem "színháziul" gondolkoztak. Számomra nagyon kellemes meglepetés volt, hogy az erdélyi közönség sokkal inkább befogadja ezt az új színházi nyelvet. A közösségé kovácsolódott társulatok pedig képesek azt bemutatni. Egy olyan színházi nyelv van kialakulóban, amelynek képi sűrítettsége rendkívül intenzív, színes. Ebben az átmeneti korszakban, nincs profi, esztétikailag megfogalmazott programja ilyen értelemben a színháznak, nincs szakmai utánpótlása és anyagi forrása sem. [...] Milyen formai megoldás lenne találó ehhez a színházhoz? Kiderülhetne, hogy egy - két hónapos működés valójában helyénvalóbb lenne, hűek maradnának a Figura régi szellemiségéhez, mint az, hogy folyamatosan előadásokat hoznak létre és elenyésszen belőle a kísérletező kedv. Másrészt meg az erdélyi családok elszegényedése automatikusan magával hozza azt a tendenciát, hogy a gyermekeiket, ha értelmesek inkább jogászi-, mérnöki pályára irányítják, hiszen a színészek gyakorlatilag eltartottak. Ez magával hozza a szakma elnőiesedését is, hiszen még a lányok azok, akik úgy gondolják, hogy nekik nem kell családfenntartóvá válniuk, hanem egy bizonyos átmeneti időszakban, amíg be nem kötik a fejüket, vagy amíg be nem jutnak a felvételin, egy másik felsőoktatási intézménybe addig, színészkedhetnek. [...] Már maga az a tény is nagyon lényeges, hogy ez a színház működik, hiszen ez egy nagy lehetőség. Tervezem, hogy ismét kimegyek és megrendezem Sütő András 72