Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)
„Hiszek a színház halhatatlanságában"
sa és fejlődése; a kapitalizmus általános válsága; szocializmus, kommunizmus); művészettörténet (a rabszolgatársadalom és a feudalizmus stílustörténete stb.); kultúrpolitika (a kultúra osztályjellege; szocialista realizmus); művészetelméleti alapfogalmak (szocialista realizmus stb.): 200 óra; sajtóolvasás, politikai vita: 66 óra; színészi mesterség: 30 óra; rendezői gyakorlatok: 80 óra. A részletekbe ne mélyedjünk el, csupán a tanfolyam célját summázó mondatokat idézzük még: „Tanfolyamunknak az is célja, hogy a bábosok körében megnyilvánuló szakmai sovinizmust leszereljük. Meg kell értetni velük, hogy bábos munkájuk szervesen kapcsolódik országunkban folyó gazdasági, politikai és ideológiai munkához." Hogy Széli Jenőre milyen munka várt az elkövetkező három esztendőben (1956-ig), e kevéske emlékeztetőből is meg lehet sejteni. Széli Jenő 1956. október 23-a utáni közéleti szereplését számos dokumentum jellegű könyv szerzője már feldolgozta. A Nagy Imre közvetlen környezetéhez tartozó, kiváló szervezőképességgel megáldott művelődéspolitikusunk 56 előtti tevékenysége kevésbé ismert. Hogy nem egy Saulusból Paulussá átalakult személyiséggel állunk szemben, arról érdekes részleteket hozott nyilvánosságra a Titkos jelentések című, Geréb Sándor válogatásában megjelent kötet, melyben 120 db. Washingtonban, illetve Londonban a kutatók számára felszabadított és hazánkban zömében először közzétett diplomáciai távirat olvasható. Rekapitulálva idézzük az 1956. március 16-i brit jelentést. (Az irat jelzése: Bizalmas. Száma: 1011 és NH 1671/2.) „Megbízható forrásból úgy értesültünk, hogy Széli Jenőt, a Népművészeti Intézet igazgatóját kiebrudalták, mert részt vett az írók zendülésében." 2 9 A jelentés szerzője ezt követően arról tájékoztatja feletteseit, hogy Széli Jenő megtagadta aláírásának visszavonását arról a beadványról, amelyet írók társaságában ő is aláírt. Ezt megelőzően összetűzött Rákosival. Széli Jenő bizalmas barátja volt Rajk Lászlónak, a Rajk-pertől csak az mentette meg, hogy 1948—49-ben Bukarestbe nevezték ki követnek. Innen visszatérve, 1950-től vezeti a Népművészeti Intézetet. (Széli Jenő második „kiebrudalása" 1957 tavaszán következik be, mintegy bevezetőjeként az ellene megindított procedúrának.) Amit a jelentés utolsó mondatához kiegészítésül hozzátehetünk, abban rejlik a lényeg: Széli Jenő 1950-től kezdve valósággal gyűjti intézetében a „másként gondolkozókat". Németh Antalt az intézet drámai osztálya foglalkoztatja. Ispánki János, az osztály vezetője nagy lelkesedéssel szekundál Némethnek, aki — vigyázva arra, hogy ne éljen vissza a „menekültjoggal" — az intézetben folyó (lassan épülő) nem hivatalos művészeti munkából a bábjátékkal kapcsolatos részt vállalja. Kiváló, megszállottan dolgozó munkatársakra talál. Közülük csak Séd Teréz nevét említem, Németh róla beszélt legtöbbet jelen sorok írójának. A bábstúdió előadásai rövidesen kulturális 164
