Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. I. - Százezrek színháza 5. (Budapest, 1967)
Buttykay Ákos - Király Ernő - Rátkai Márton
BUTTYKAY ÁKOS — KIRÁLY ERNŐ — RATKAI MARTON Beöthy Lászlót nem hiszem, hogy túlságosan bántotta volna a Tatárjárás diadala. A Király Színház ezekben az években egymásután aratta sikereit. Az állandóan telt házakkal futó János vitéz mellett bemutatta többek között Martos—Huszka a török világot felelevenítő operettjét, a Gül Babát, melynek zenéjében külön érdekesség volt a keleti melódiákat elevenen tarkító magyarosság. Gábor diák szerepében új primadonna mutatkozott be, szép sikerrel: Szentgyörgyi Lenke. A többi szereplők: Gül Baba, a rózsák atyja — Németh József, Leila, a leánya — Kazal Biri, Mujkó cigány — Sziklay Kornél és Zülfi'kár főeunuch — Rátkai Márton. A fiatal színész jellemábrázoló művészetére mind többen figyeltek fel, de akkor még kevesen sejtették, hogy olyan táncoskomikusra lelt a színház és a műfaj, akinek páratlan humora, kedves hangja, pompás táncai örök időkre biztosítják a népszerűséget és a megbecsülést. A bécsi operett új mesterének, Fali Leónak Elvált asszony című operettjében a bonviván szerepet Király Ernő játssza, aki Kolozsvárról szerződött a színházhoz 1908-ban, és azóta minden színpadra lépése eseménynek számít Ö „az igazi bonviván”! Eredeti játékstílusát hosszú ideig mint utánozhatatlan példaképet emlegetik a közönség körében éppúgy, mint szakmai körökben. Beöthy szerencsés kezű mind a színészek, mind a szerzők kiválasztásában. És nem fél a kísérletezéstől sem! Pásztor Árpád, a Bolygó görög című szövegkönyvéhez azzal a Buttykay Ákossal írat muzsikát, aki 1900 januárjában, az Operaház zenekarából alakult Filharmóniai Társaság hangversenyén Szimfónia Cisz-moll című művével aratja első sikerét. A fiatal szerzőt a ikritika a legelső modem szimfónikusok sorába állítja. De Buttykay mint zongoraművész is nagy sikereket ara.t mind idehaza, mind külföldön. És mégis operettet komponál! Nem leereszkedik a műfajhoz, hanem mellé áll! És nem ítélik el érte... Íme, idézet az egyik kritikából. Kiderül, mi mindent niem tartott összeegyeztethetetlennek szerző és kritikus, ha operettről van szó: «3
