MAGYAR SZÍNPAD 1906. április (9. évfolyam 91-118. sz.)

1906-04-10 / 100. szám

2 Budapesti színpadok. Badepest, április 10. A budapesti színházakban, rendes szokás szerint a nagyhét alkalmából pénteken és szom­baton nem lesz előadás. Hu^ét vasárnapján és hétfőjén színházaink négy-négy előadást tarta­nak amikor is legvonzóbb müsordarabjaik és legnagyobb sikerű újdonságaik kerülnek szinre. » A Magyar Királyi Operaház illusztris vendég­művészének Slezák Leó Kamara-énekesnek har­madik fellépése ma, kedden van, a mely alka­lommal az Operaház Mozart-hangversenyt ren­dez. Slezák bucsufellépése e hónap 12-én, csütörtökön, a Tannhäuser czimszerepében lesz, felemelt helyárakkal. Húsvét vasárnapján Tosca, hétfőjén pedig a Bohémélet kerül előadásra. * A Nemzeti Színház- ban Bernstein Henry nagyérdekességü és nagy sikert ért uj darabja: A jászol húsvét hétfőjén kerül még szinre, húsvét vasárnapján délután az Elnémult haran­gok, hétfőn délután ismét magyar darab: A dolovai nábob leánya, mig vasárnap este A boszorkány kerül előadásra. Bernstein darabján kivül a hét műsorát magyar darabok dominál­ják : holnap, szerdán II. Rákóczy Ferencz fog­sága és csütörtökön Az ember tragédiája kerül szinre. A Vígszínház műsorában a szezón két legnagyobb sikere Az ördög czimborája és a Baccarat dominál. Az ördög czimborájá-t még csütörtökön, húsvét vasárnapján este, húsvét hét­főjén pedig délután adják. Shaw darabjának min­den előadása növeli ennek a póétikus és hu­moros jelenetekben gazdag műnek népszerűsé­gét. A Baccarat-ot Bernstein Henri szenzácziós színmüvét szerdán és húsvét hétfőjén este adják, húsvét vasárnapján pedig először kerül szinre délutáni előadásban. E napon éri meg a rend­kívüli érdeklődésnek örvendő darab a huszon­ötödik előadás jubileumát. * A Magyar Színház- ban A pereszlényi juss második és harmadik előadása vasárnap és hétfőn este ismét lelkes taps és ünneplés közt folyt le. Az énekszámok közül többször meg­ismételték Kállay kupiéját, a nagy csizmáju vitézről, Ráihonyi Ákos énekszámait és főlvo­nások végén számtalanszor kihívták a szerep­lőket, a kik a bemutató sikerének részesei voltak. A pereszlényi juss a hét minden esté­jén szinrekerül Kállay Jolán, Örley Flóra, Ráthonyi Ákos, Boross Endre, B. Szabó József, Megyeri Dezső, Iványi Dezső és Giréth Károly föllépésével; a húsvéti ünnepeken pedig A koldusgróf lesz a délutáni előadás. • A Királyszinház-ban ma este nagyérde­kességü premier van Fedák Sárival: a Don Cézár kerül bemutatóra. Az újdonság, melyről mai számunk más helyén bővebben szólunk, mától kezdve minden este szinrekerül. Hús­vét vasárnapján és hétfőjén délután is fel­lép rendes helyárak mellett Fedák Sári: a Gül­Babá-ban és a János vitéz- ben. Az ünnepi estéken a Don Cézár kerül szinre. » A Népszinház-ban nagypéntek és nagy­szombat kivételével, a mikor nem lesz előadás, a hét minden estéjén A mádi zsidó kerül szinre! mindig a premier nagysikerű szereposztásában! vagyis Kovács Mihály, Petráss Sári, Szirmai Imre, Kápolnai- Irén, Raskó Géza, Újvári, Pintér, Kiss, Pázmán és Vágó közreműködésével. A ragyogó kiállítású, aktuális vonatkozásai miatt is érdekes életkép, vonzóereje állandóságában halad a 25-ik előadás jubileuma felé. — A csütörtök délutáni, rendkívül mérsékelt helyaras ifjúsági előadáson A szökött katoná-1 játsszák a Népszinház-ban, vasárnap délután A sárga csikó és hétfőn délután A suhancz kerül előadásra. X. operett-szerzőhöz valaki igy szól társaságban: - Kérem, üljön a zongorához és játszék a leg­újabb operettjéből valami — régi, jó keringőt. A kulisszák mögül. Budapest, április 10 „Don Cézár". — A „Királyszinház" mai bemutatójához. — A Királyszinház jól számitott. Nemcsak azért, mert a legpompásabb muzsikáju operet­tet tűzte repertoirjára, a melynek minden taktu­sából aranyat kovácsoltak a Dellinger „követői", nemcsak azért, mert egy elsőrendű Fedák­szerepet halászott ki a színházi könyvtárból, hanem azért is, mert ezzel a mai „újdonsággal" az operett-közönségbeliek legszebb, legkedve­sebb emlékeire épit. És jól épit az, a ki kedves emlékekre épit, olyanokra, a melyekre öröm visszaemlékezni, olyanokra, a melyek a szépséges ifjúság rózsás időszakait juttatják eszünkbe ... A Don Cézár melódiáival a mai színházlátogatók egy nagy részének a legkellemesebb emlékei térnek vissza. Az ifjúság és az elfeledett szerelmek illatát hozzák vissza ezek a bűbájos melódiák, a melyek uj életre kelnek ma este a Királyszin­ház színpadán: eszünkbe jut a boldog, vissza­hozhatatlan kor, a mikor szerte az országban a szép „donna madonna Terézia" szerenádját énekelték egymásnak a szerelmesek, ezt kínoz­ták a zongorák és ezt nyekergették a sip­ládákon . . . Hálásak vagyunk e kedves romantikáju operett feielevenitéseért a színháznak, mely a világhírűvé vált darabot most uj, friss, eleven, a mai közönség Ízlésére formált alakban mutatja be, fővárosi színpadon magyar nyelven ezúttal először. Mert a nagyhirü Don Cézár-t csak német színpadon adták Budapesten, a gyapju-utczai néhai német színházban, de itt aztán olyan sikerrel, a mely azokban az időkben nagyobb méretű volt, mint ma a János vitéz sikere. Több, mint százötvenszer adták egymásután a Don Cézár-t, de sem poétikus, kedves szövegét, sem pompás, melodikus muzsikáját nem koptatta el ez a rengeteg sok előadás. Még a tenoristák sem koptatták el a Don Cézár-t, pedig ez a szerep volt akkoriban minden valamire való tenorista vágya, öröme. Ma este nem tenorista személyesíti a sze­retetreméltó, könnyelmű, bátor és gőgös spa­nyol grófot, hanem — Fedák Sári. És ez ad a Don Cézár uj életre kelésének nemcsak érde­kességet, de jelentőséget és indokoltságot is. A primadonna kedvéért eleveníti fel a Király­szinház a hires, régi operettet, a mely olyan alkalmat ad Fedák Sárinak az ö sajátos mű­vészete ragyogtatására, mint eddig talán egyet­len szerepe sem. Ma este a hires tenoristák alakításainak emlékét kétségtelenül elhalványítja a Fedák Sári Don Cézár-ja. Hogy milyen lesz, hogyan fest a hetyke spanyol gróf előbb rongyos, majd diszes ruhájában, arról még a beavatottak is csak a mai premier-est után számolhatnak be. Mert a tegnapi főpróbán — jelmezes, diszletes főpróba volt, de zárt ajtók mögött — a Don Cézár szerepét nem ő, hanem — Mérei Adolf, a da­rab kitűnő rendezője játszotta. Különös eset, de mégis megtörtént. Zsazsa nem jelent meg a főpróbán. A kora reggeli órákban végigszáguldott automobilja a Kerepesi­uton, a Király-utczába azonban nem fordult be. A mikor a Zsazsa jelenésére került a sor, kard­dal az oldalán Mérei Adolf jelent meg a szín­padon és ő markírozta végig a Don Cézár belépő-dalát. A primadonna helyett staféta érkezett. A hirnök a Zsazsa levelét hozta, a melyben tudatja, hogy nem jöhet el a főpróbára. Sürgősebb dolga akadt. Ilyenformán a szerepet végig­játszotta az önfeláldozó rendező. Elejétől végig és konstatálnunk kell, hogy olyan készséggel és ügyeséggel, hogyha nem volna jó rendező, mint primadonna-helyettes is megkereshetné a kenyerét akármelyik színpadon. A többiek azonban ott voltak. Ki gyalog, ki villamoson, ki konflison jött el a főpróbára, automobilja se Kazal Birinek, se Szentgyörgyi Lenkének, se Németh-nek, se Sziklai-nak, se Környey-nek nincs, mégis mind ott volt és olyan pompás előadást produkált, a milyet 1906. áprili s 10. már régen nem láttunk a Királyszinház-ban. És ez nagy szó ebben a színházban, a hol tudvalévően mindig jól játszanak. Zsazsával vagy Zsazsa nélkül: az ennek a kitűnő ensem­ble-nak mindegy. A főpróba tehát pompásan pergett le és sikert, nagy sikert igért. Áz a négy-öt tagu társaság, a mely végighallgatta a főpróbát, a biztos siker jóslásával üdvözölte a harmadik felvonás közben a rendezőt — tekintettel arra, hogy a primadonnát is helyettesitette — ezzei a kiáltással: — Éljen Mérei Zsazsa! . . . Mime. Színházi pletykák. Budapest, április 10. A miniszterelnök és a színésznő. — Bécsi levél. — « • • Bécs, április 8. A válság szerencsés megoldásáról, a várva várt békéről beszélnek mindenfelé, — miért ne találna hát a nagy esemény ezen a helyen is visszhangra ? Sokan talán azt kérdik, hogy mi köze a poli­kának a színházhoz? E történet bizonyság rá, hogy némely nagy politikai akczióknál a szín­ház, még inkább a színházhoz tartozók is sze­repet játszanak. Nos, tehát a válságnak vége. Sok szomorú­ságot okozott ez a válság. A ki derűs jókedvét sohasem vesztette el, még a legsúlyosabb pilla­natokban sem: Fejérváty Géza báró, a kinek a politikája sokaknak nem tetszik, de a kiről mindenki elismeri, hogy egyénileg végtelenül rokonszenves, szeretetreméltó öreg ur. Még most is oly sneidig katona, hogy rápirit vele némely hadnagyocskára. Pénteken este az egész világon feszült várakozással lesték az emberek, minő meg­egyezésre jutnak egymással a király és a koaliczió. Sokan méltán hihették, hogy ezekben az órák­ban Fejérváry Géza báró, akkor még miniszter­elnök, gondterhes fővel, összeránczolt homlok­kal hajlik az állami akták felé. Pedig óriási tévedés. Ebben az időben a vitéz generális az Im­pertál szálló egyik szalonjában Glöckner Pepi­vel, a hires bécsi szubrettel vacsorázott. A művésznővel, — arról is volt szó, hogy a Magyar Színház-ban vendégszerepelni fog — két esztendővel ezelőtt ismerkedett meg Fejér­váry, most pedig egy kis vacsorára invitálta meg. Államjogi kifogás már azért sem lehet ez epizód ellen, mert a társalgás magyar nyelven folyt. Glöckner Pepi ugyanis jól beszéli nyelvünket, mert gyermekkorát egy pozsonyi penzionatus­ban töltötte. Talán sohasem derült volna ki, hogy a hires szubrett a magyar politika legvál­ságosabb pillanataiban szerepet játszik, ha az egyik pinczér egy névjegygyei a tálczáján nem jelent volna meg a miniszterelnök előtt. Egy előkelő magyar újságíró kívánta sürgősen meg­interjúvolni. Fejérváry nem akart udvariatlannak lenni az újságíróval szemben és azt üzente, hogy azonnal bejön az étterembe; másrészt pedig nem akarta magát a bájos művésznő társasá­gától megfosztani. A mit politikára vonatkozó­lag mondani akart, azt ő is meghallhatta. Az újságíró meglehetősen elcsodálkozott, a mikor a miniszterelnököt egy hölgy társaságában látta belépni. A miniszterelnök semmi jelentőset nem mondott; de az újságíró Glöckner Pepire tekin­tett és — arról értesítette a lapját, hogy a békére sohasem voltak oly alapos kilátások, mint épen ezúttal. A művésznő ebben a szinte történelmi nevezetességű pillanatban puszta jelenlétével igazán nagy sikert aratott. Weisse igazgató talán nem is tudja, hogy ez a művésznője milyen szerepeket tud diadal­masan megjátszani. Lionel. Egy szubrett vallomásaiból: — Bennünket színésznőket sohasem lehet meg­lepni egy szerelmi vallomással, — mindig el vagyunk rá készülve!

Next

/
Oldalképek
Tartalom