MAGYAR SZÍNPAD 1905. április (8. évfolyam 91-118. sz.)

1905-04-16 / 106. szám

1905. április 18 3 Budapesti színpadok. Budapest, április 16. A budapesti színházak a húsvéti ünnepeket megelőzőleg, nagypénteken és nagyszombaton, szünetet tartanak. =ic A Magyar Királyi Operaház-ban kedden Bánk bán, szerdán pedig Siegfried kerül spinre Erkel Sándor síremléke javára. Ez előadás VJ-kor kezdődik. Húsvét vasárnapján A denever-t adjak az Opera és a Nemzeti Szinház nyugdíjintézete javára. A Nemzeti Szinház e heti változatos miisorán ez idei évad nagysikerű újdonságai szerepelnek. Csütörtökön Az ember tragédiájá-X adják s az előadást Vű-kor kezdik. — Húsvét vasárnapján délután Miss Hobbs, este Az ember tragédiája, húsvét hétfőjén délután A titok, este A boszorkány kerül szinre. * A Vigszinház egész heti műsorán ismét a zajos sikerű Feydeau-bohózat: Kézről kézre szerepel. Ez kerül szinre a két húsvéti ünnep esti előadásán is. Húsvét vasárnap délutánján A szentbernáti barátok-a\, hétfő délután pedig Az arany patkót-X adják. * A Királyszinház műsorán egész héten A danczigi herczegnő szerepel, mely a diadalmas János viléz-X váltotta fel s a mely a tegnap esti bemutatóján zajos sikert aratott. Az újdonság premierjéről hétfői lapunkban számolunk be. A két húsvéti ünnep esti előadásán szintén A danczigi herczegné, az ünnepi délutáni előadásokon pedig a János vitéz kerül szinre. * A Magyar Szinház-ban a nagy nétben és a két húsvéti ünnepnapon összesen tízszer játsszák az Ex lex-eX, Rajna Ferencz folyton telt házakat vonzó revüjét. A pénztár és a Bárd-czég jegyirodái már holnaptól fogva árusítják a húsvéti előadások jegyeit. Délután mindenkor mérsékelt helyárak érvényesek s elővételi dij nincs. * A Népszínház heti műsorát a tegnap nagy sikerrel bemutatóra került 7777 czimü operett tölti be, melynek bemutatójáról hétfői számunkban irunk. A két húsvéti ünnep estéjén A parasztkisasszony és a 7777, az ünnepi délutánokon pedig A koldusdiák és A tót leány kerül szinre. A kulisszák mögül. Budapest, április 16. Két jubiláns. i. Mihályü Károly. A közönségnek egy nagy része, bizonyára nem kis csodálkozással hallja, hogy Mihályfi Károly nemzeti színházi tagságának huszonötéves jubileumát ünnepli meg ma este. Hogyan, hát ugyanaz a Mihályfi, a ki oly ifjú hévvel játssza Armandot, Grengoiret, Romeot és Mortimert, már negyedszázados jubileumot ül? Hát bizony, ez a jubileum némiképpen leleplezés is. A szerelmes szerepeknek ez a valóban jeles alakitója, a ki oly sokszor lopta be magát a női szivekbe, immár élete delén van. Es ez soknak csalódást fog okozni, mert azt hitték róla, ho^ az a szinpatikus művészember, a ki a különböző drámákban nem egyszer csalt könyeket a szemünkbe, korára nézve is oly ifjú, mint azokban a szerepekben, a melyekben játékét élveztük. Ezelőtt harmincz esztendővel, mint tizenhétéves ifjú lépett arra a pályára, a melyen csak ugy kijutott a tövisekből neki is, mint másoknak, de a melyen egyszersmind soknál több sikerben, babérban volt része. Vándorszínész volt ő is és elszenvedte göröngyös pályájának minden nyomorúságát. 1875-ben épett először a deszkákra; Carlot játszotta a CsóAr-ban és ezzel mindenkorra jegyet váltott ]a szinpaddal-l Egy ideig korcsmai pajtákban rögtönzött színpadokon játszott, mig végre Szegedre, Kolozsvárra, majd Aradra került. Innen hivták meg a Nemzeti Szinház-hoz vendégszereplésre, a hol 1879. szeptember 22-én a Gringoire czimszerepében lépett fel, egy héttel utóbb pedig az Idegen nő Gerard szerepét játszotta el. Paulay Ede, a szinház akkori igazgatója, felismerte fényes művészi kvalitásait és szerződéssel kinálta meg, ugy, hogy 1880 márczius hó 31-én már mint a "szinház szerződött tagja debütált A kremonai hegedűs Filippojában. És ettől kezdve, fényes karriert futott be Mihályfi Károly. A szépreményű ifjúból férfi lett, a sokatigérő talentumu szinész elsőrangú müvészszé fejlődött, a ki huszonöt esztendő alatt kivívta magának a közönség és pályatársainak igaz szeretetét. A siker nem tántorította el sohasem. Megmaradt puritán, egyszerű művészembernek, a kinek szerénységénél csak az ambicziója volt nagyobb. A megtestesült pontosság volt mindig. Ezt igazolja, hogy huszonöt esztendő alatt nem volt eset arra, hogy egyetlenegyszer, csak egy perczet is késett volna valamelyik próbáról. S a mellett lépést tudott tartani a korral és a szinpadi stilus modernizálásával, modernné változott az ő művészete is. Ma este, mielőtt a függönyt felhúznák, és kezdetét venné a Kaméliás hölgy előadása, a Nemzeti Szinház színpadán összegyűlnek a jubiláns kollegái, barátai és tisztelői és ünneplik Mihályfi Károlyt, a kinél jobb, melegebbszivü kollegát képzelni sem lehet. Ez az ünnepség csak egy valakinek fog fájni: magának a jubilánsnak, a ki legjobban szeretett volna az ünneplés elől szerényen kitérni. Figaro. II. Újvári Károly. Huszonöt esztendő óta tagja a Népszinhdz-nak és harminczegy év óta szinész. Pályatársai mellette megöregedtek, megnyugdijasodtak, pályájukról leléptek s ő még ma is ugyanaz a vidám Pierrot, a ki volt huszonöt év előtt. Kollégái Vakaró-nak hivják azért az egy szaváért, a melyet a Szép Heléna-ban, mint Ajax mond megfejtésül a találós kérdésre. Ez a szó: vakaró. S ezt ugy mondta, hogy szenzáczió volt az utána következett közkaczagás. A tegnapelőtti főpróbán kerestem fel a jubiláló művészt öltözőjében. Egy fess honvédszakaszvezetőt játszott s olyan volt, mintha csak 31 éves volna, és nem 31 esztendős szinész. Kérésemre ő maga adta elő életrajzi adatait, a melyek egy fáradságos és becsületes életpálya momentumait emelik ki, s a melyek egy igaz vérbeli szinész működésére vetnek világot. 1874-ben lett szinész Miklóssy igazgatónál a budapesti istvántéri színházban. De itt nem sokáig maradt s csakhamar vidékre ment. Ő maga sem emlékszik azokra a vándortársaságokra, a melyeknek tagja volt, s a melyekkel helységrőlhelységre volt kénytelen vándorolni és nélkülözni. Hat évi vidéki szinészkedése után 1880 Virágvasárnapján szerződött Székesfehérvár-ró\ a Népszínház- hoz. Első fellépte a Legény bolondja czimü népszínműben volt, a melyben Kerinszky Kristófot játszotta. Sikerei a következő szerepekben voltak: Milimári-ban Janó szerepe; A tót leány-ban Borbolya; A vörös sapká- ban a czizmadia; A veteránok-ban Madzag Mátyás ; Az ördög pillulái-ban Magloir; Karácsonyfá-ban Popolt; A mikádó-ban Puh-ba; A vöröshajuban Veréb Jankó ; A szökött katoná-ban Pista ; Felhő Klári-ban Istók; Klári-b&n Benoir; A denevér-ben Frosch voltak a legjobb szerepei. Azóta majd minden darabban gondoskodnak arról, hogy ez a kiváló kómikus szerephez jusson s még huszonötesztendő m ílva is nélkülözhetetlen tagja legyen annak a müintézetnek, a melynek huszonöt év óta tagja. Orlando. Szinházi pletykák. Budapest, április 16. Vasárnapi apróságok. (I. 165 előadás.) Ma délután — a százhatvanhatodik előadással — befejezi a János vitéz karrierjének első, leghatalmasabb korszakát. A Királyszinház-ban tegnap este elfoglalta a pásztorok királyának helyét a danczigi herczegné és Fedák Sári 165 előadás után rövid pihenőre tér. Ebből az alkalomból egy kis statisztikát állítottunk össze, rideg, mint minden statisztika, de — tanulságos és a mi a fő: pontos és hti. E statisztika adataiból csupán a filléreket hagytuk el; oly nagy összegekről van szó, hogy a fillérek igazán nem játszanak szerepet. íme a statisztika: A János vitéz 165 előadását megnézte .. ... 199,200 személy. A János vitéz 165 előadása jövedelmezett ... 530,550 koronát. A szerzőknek 165 előadás jövedelmezett ... 53,000 koronát. Fedák Sári 159 fellépésével keresett ... ... .... 63,600 koronát. A János vitéz kótáiból eladtak.. ... ... ... ... 43,800 darabot. A kóták jövedelméből Kacsóh Pongrácz kapott ... 25,000 koronát. A Bárd-czég jövedelme a János vitéz elővételi dijaiból 6600 korona. A fános vitéz-1 megvette vidéki szinház .. ... 29 Végül: az utczai kolportőrök eladtak kerek egy millió példányt a János vitéz versszövegeiből. (II. Tiltott játék.) Tapolczay Dezső, a Vigszinház tagja, nemcsak jeles szinész, hanem elsőrangú szaktekintély lóverseny szempontjából is. Valamennyi versenypályán futó összes paripák leszármazását betéve ismeri s az összes sportsmanek között talán ő tudja legjobban, hogy melyik ló hol, mikor, milyen sulylyal s melyik jockeyval a nyergében futott s melyiknek milyenek az esélyei. A minap, a Kézről-kézre előadása közben, a kulisszák mögött eldicsekedett irigykedő kollégái előtt azzal a fényes és méltán irigylésre méltó eredménynyel, a melyet a bécsi lóversenyen elért. — Látjátok — szólt — igy kell játszani! Én nem bújom a szaklapokat, mint ti s mégis nyerek! Érteni kell a dolgot, sziwel lélekkel kell játszani. Ötszáz koronát kerestem. Ez aztán a siker. A Vigszinház titkára, a ki véletlenül odaérkezett, közbeszólt: — Ön játszott valahol Tapolczai ur ? — Igen — kiáltott fel Tapí, ragyogó arczczal — Bécsben. — Akkor, kérem, ön nagy bankettet fog fizetni, mert először is az igazgatósági engedély nélkül játszott, másodszor pedig nem fizette meg a nyugdijintézeti illetéket. (III. A gyürü.) Nagy bánat érte a minap egy operettszínházunk balletjcarának egyik szépét: az öltözőbeli asztalkájáról eltűnt két gyémántgyűrűje. Hiábavaló minden keresés-kutatás: az ékszerek eltűntek végérvényesen, visszahozhatatlanul. A kis balletkisasszony — elkeseredésében mi telhetett tőle? — búnak eresztvén fejét, keservesen sirva dőlt oda az öltöző folyosójának falához. A szinház jószivü igazgatója felkereste, hogy vigasztalja. — No, ne sirj leányom, — szólt hozzá — ez még nem olyan nagy szerencsétlenség. Csak soh'se érjen nagyobb baj! — Hogyne sirnék, hogyne sirnék, — zokogott még fájdalmasabban a kis ballerina — ha tudná az igazgató ur, hogy milyen nehezen szerez az ember egy ilyen kis gyürüt. . . Zéta.