MAGYAR SZÍNPAD 1904. október (7. évfolyam 272-302. sz.)

1904-10-22 / 293. szám

1904. október 17. m Budapesti színpadok. Budapest, október 22. A Magyar Királyi Operaház-bm ma este kerül először előadásra Camille SaintSaéns: Sámson és Delila czimü dalmüve. Az opera tegnap esti főpróbáján általános sikert aratott a sajtó jelenlévő képviselői körében. A Nemzeti Szintiüz ma esie mutatja be burrie J. M.: Vén lányok („Quality-Street") czimü vígjátékát. Az újdonságból ma délelőtt tartották meg a nyilvános főpróbát. Vasárnap másodszor, hétfőn Bharmadszor kerül szinre Barrie darabja. A Vigszinház-barí^Barré és Keroul nagysikerű bohózata a Végre egyedül! ma, szombaton éri meg a tizedik előadást. Ezt az első kis jubileumot bizonyára még több is fogja követni, mert az újdonság ritka nagy vonzóerőt gyakorol a közönségre, a mely estéről-estére végigkaczagja a merész, de elmés és felette vidám darab előadását. A Magyar Szinház-ban a közönség legnagyobb érdeklődése mellett folynak Az ibolyáslány czimü operett előadásai. A minden izében jókedvű darabot a közönség úgyszólván végigkaczagja s melodikus zeneszámait sorra megismételteti. A népszerűségében mindjobban emelkedő operett a jövő hét műsorának legnagyobb részét is be fogja tölteni s ezzel az operett már a harmadik héten is dominálja a műsort. Az ibolyáslány sorozatos előadásai mellett a Magyar Szinház egész erejével most a Fecskefészek czimü operettre készül, melynek szövegkönyvét a legkiválóbb franczia bohózatirók egyike, Ordonneau, zenéjét pedig Henry Herblay irta. A szinház külsőség tekintetében is nagy gondot fordit a jövő héten bemutatóra kerülő operettre, a mennyiben díszletek és jelmezek dolgában elsőrangú és meglepő kiállítást fog bemutatni. A Krrályszinház' nagysikerű énekesj bohósága : A törvénytelen apa minden előadásán telt házat vonz. A szereplők élén Fedák Sári vezet, a kinek minden jelenését, énekét és tánczát kaczagás és taps kiséri, s öltözékei is méltó feltűnést keltenek. A városszerte népszerű Ádám-kupiét, Németh József, Vágó, Popp Miska, Körmendy vidám alakításait minden este nagy derültség fogadja, s bőven jut a tetszésből a többi főszereplőnek és az amerikai leányok tánczos csoportjának is. A törvénytelen apa sorozatos előadásai alatt a szinház nagy gonddal készül legközelebbi újdonságára, a Robin Hood czimü operettre, a mely a Newyorkszépe után az első amerikai operett budapesti színpadon. Zenéje, a melyet Reginald de Köven szerzett, helyenként, kivált a hatalmas finálékban, vig operai magaslatra emelkedik. — Vasárnap délután Küry fölléptével a Szép mosónét játszszák. > A Népszínház nagyhírű vendége,j Duse Eleonora, a ki ma este a Kaméliás hölgy-ben lép fel, hétfőn Ibsen hires drámájában, Gabler Heddá-ban vesz bucsut a budapesti közönségtől, mely tüntetve ünnepli őt mindegyik fellépésénél. — Érdekes jubiláris előadás lesz a Duse búcsúja utáni napon, kedden, a Népszinház-ban. Ekkor kerül szinre Hűvös Iván és Faragó Jenő operettje : Katinka grófnő ötvenedszer. A jubiláris sikert ért operett első előadása ez év január 29-éji volt. — A jövő héten lesz a bemutatója A lőcsei fehér asszony czimü színműnek, melyet Jókai Mór regényéből Faragó Jenő irt. A kulisszák mögül. [Budapest, október 22. Két premier, — két hősnő. — Az „Operaház" és a „Nemzeti Szinház" mai [bemutatóihoz. — I. {Delila a szerepéről. — Beszélgetés DióssynéHandel Bertával. — A Sámson és Delila női főszereplőjét: D. Handel Berta asszonyt Teréz-köruti lakásán kerestük fel, hogy a mai premier alkalmából kikérdezzük szerepéről. — A Sámson és Delilá-tó\ mondjak^el egyet-mást? Örömmel tennék eleget, ha nem kellene a szigorú tilalmat respektálnom, mely szerint az Operaházban előkészületben levő i újdonságról semmiképen sem szabad nyilatkozni. Az persze nem lehet hivatalos titok, i hogy Saint-Saéns muzsikája elragadóan szép és nemes és avval nem követek el indiskrécziót, ha bevallom, hogy nekem is végtelenül tetszik. Egyes részei az operának szinte ittassá teszik magát az előadót zenei szépségével . . . Hát bizony igen nehéz dolog egy operaelőadás betanulása. Mig zeneileg, scénikailag leszürődik egy kicsit a darab képe, mig magunk is teljes fogalmat alkotunk magunknak az alakokról, a szerepek zenei és drámai tartalmáról, fárasztó munka. — A Delila szerepe is ilyen volt? — A Delila szerepe rám nézve még azáltal is nehezebb, hogy tánczolnom is kell. Sámsont elcsábitandók, a filiszteus papnők tánczolnak, és bizony ilyenforma produkczió még nem esett soha feladatomul. Nem is tudom, hogy sikerült volna, ha Guerra balettmester és kivált Balogh Szidi, kedves kolléganőm, nem vette volna magának azt a fáradságot, hogy direkt egy kis csáb-pantomimikát komponált volna számomra. Az ő oktatása mellett órákig tanultam ezt a kis részletet. — Persze, ezek a tánczleczkék fárasztók lehettek ?— Meghiszem azt, mert például a második felvonásban, mely egy óráig tart, le nem kerülök a színpadról; az egész felvonást hárman énekeljük: Anthes, Beck és én. — Igaz-e, hogy a czimszerep körül volt valami rivalizálás? — Sejtelmem sincs ilyesmiről. Én soha sem kérek szerepet. Többnyire abban a hazafias örömben, de művészileg gyakran kétes szerencsében részesültem, hogy magyar müvek főszerepeit kellett kreálnom. „Tamóra", „Karen", „Rozmunda", többnyire hiábavaló fáradtság volt. Most is ugy vélem, miután a Delila szerepe tulajdonképen kontraalt, hogy Scomparini beteg kolléganőm volt eredetileg kiszemelve. Én ilyenekkel azonban nem törődöm. Teszem kötelességem legjobb tudásom szerint és nem zaklatok soha sem igazgatóságot, sem pedig a szigorú kritikus urakat. — És szereti a Delila szerepét ? — Nagyon. Azt hiszem, ez lesz a legkedvesebb szerepem. Ebben a perczben hozta be a dada a művésznő kis leánykáját: egy nagy kékszemű, mosolygó bébét, melynek láttára Delila mindent elfelejtett; Sámsont, a premierei még a kritikát is. — Látja kérem, —mondta a művésznő, — ez vigasztal, ez boldogít. Idehaza ugy sem szabad színházról, pláne újságokról, pletykáról beszélnem. Férjem uram is azt tartja: „My house is my castle", feleség és anya vagyok. De, ha a lelkemben is van néha elégedetlenség, bosszúság vagy bánat, — mert higyje el, rosszakarattal, malicziával igen gyakran találkozom én is, — ha megpillantom az én két aranyos kis leányomat, elfelejtek mindent, mindent, és még a legnagyobb ellenségemet is meg tudnám ölelni . . . Alberich. II. Plioebe a szerepéről. — Beszélgetés P. Márkus Emiliával. — A legutóbbi házi főpróbák egyike után vártam meg a Nemzeti Szinház udvarán P. Márkus Emilia asszonyt, hogy kifaggassam: mik az impressziói uj szerepéről, melyben ma este lép először a budapesti közönség elé. Két vaskos csomaggal a kezében jeleni meg a próba után a művésznő. Az egyik Plioebe tekintélyes szerepe volt a Vén lányokból, a másik pedig az angol „Play Pictorial" czimü művészeti folyóiratnak az a száma, mely jelenet-felvételeket mutat be a Quality-Street londoni előadásáról. — Ha meg akar interjuvolni uj szerepemről, — mondotta mosolyogva a művésznő, — el kell, hogy kisérjen, még pedig jó darabon: a Lánczhidig. Fél kettőre ott adtam légyottot valakinek . . . — Légyottot? És oda én kisérjem el? Márkus Emilia felkaczagott. — Bátran elkísérhet. Mert az, a kinek fényes, napsugaras délben rendez-vous-t adtam: — az uram. Budáról jön a hivatalából és már sietnem kell. Nos, kell-e intervju? Elkísér? — Ilyenformán kétszeresen ragaszkodom az intervjuhoz, ha megengedi. Megindultunk a Károly-köruton. A déli sétálók nagy kedvteléssel fordultak meg a művésznő után, a ki maga a tavasz volt a hervadt őszben . . . — Hát kérem: roppant furcsa és roppant kedves szerep ez, a mit én játszom a Vén lányok-ban. É pillanatban még nincs is teljesen kialakulva bennem, hála istennek. Tudniillik az én művészi hitvallásom egy uj szerep kreálásánál, hogy annak lassan, fokozatosan, próbáról-próbára kell megérnie az emberben. Még a mai próbán is csak daráltam, daráltam a szöveget, ugy, hogy fogalmuk sem lehetett a színháziaknak arról, hogy milyen lesz ez a szerep az én alakításomban. Nem szeretem a gyors felfogású, iszonyú bölcs színészeket és színésznőket, a kik már az első próbán „fit" jelentenek meg egy immár teljesen kikészített, megformált szereppel. Én lassan-lassan hagyom megérni a dolgot és még az utolsó főpróbán, — mikor már ugy néz ki a dolog, mintha se hozzáadni, se elvenni belőle nem lehetne — — még akkor is forrong, formálódik és kijegeczesedik nálam a szerep. Teljesen kész csak az előadás estéjére lesz. És én azt hiszem : csak ezzel a módszerrel válik egy szerep — vérré. — És a Phoebe szerepe ? — A Phoebe szerepe első olvasásra talán naiva-szerepnek látszik. Sokan talán igy is fognák föl. Engem egy pillanatra sem tévesztett meg. Ez egy egészen más dolog: ez egy öntudatos, derék és szerelmes leány, — tisztára csak abban, vagy olyan korban teremhetett meg, mint a milyenben Barrie darabja játszik — a ki mindenekfölött kell, hogy kedves és kellemes legyen. Egyáltalán az egész darab: kedves és kellemes. Nekünk is, a kik játsszuk és bizonyosan az lesz a közönségnek is, a melynek játsszuk. Egy finom hangulat, egy közvetlen, érdekes és uj milieu. Ennek a milieunek a megteremtése a mi feladatunk. És ezért Phoebe szerepét se parádés szerepnek, se vezető-szerepnek nem fogom fel, hanem egyszerűen, mint egyik alakját a Barrie bájos milieu-rajzának. Egy pompás ensemblet kell ebben a darabban produkálnunk — még sokkal nehezebb és nemesebb a feladat, mint az Egyenlőség-nél volt — és ebben az ensembleban csak az engem megillető helyet akarom elfoglalni, semmivel sem többet. Phoebe szerepe terjedelemre lehet nagyobb, mint a Vén lányok többi szerepe, de semmivel sem jelentékenyebb vagy jelentéktelenebb, mint a többi szerep. A lehető legjobb egészet kell nyujtanunk, erre törekszünk mindannyian és azt hiszem : sikerülni is fog e szép színpadi feladatot megoldanunk. Láttam a darabot Bécsben, a Burgszinházban. Régebben a világért sem néztem volna meg mást olyan SEY DEZSŐNÉ czimbalom tanintézetében Korep««l.ut 34. Értekezés és beiratkozás : szombaton, kedden és csütörtökön, d. e. 9—12-ig és d. u. 3—6-ig. A havi tandíj : 12 korona, tanításban teljesen volt mesterem: AHaga Géza, kitűnő módszerét követem.