MAGYAR SZÍNPAD 1903. június (6. évfolyam 150-170. sz.)
1903-06-13 / 162. szám
- 1903 . junius 13. Budapesti színpadok. Budapest, junius 13. A Magyar Királyi Operaház Wagnercziklusának négy estére terjedő második soro zata ma este indul meg a Rajna kincse előadásával. A cziklus második sorozata iránt még fokozottabb mértékben nyilvánul meg a közönség érdeklődése, mint a nagy sikerrel járt első sorozat iránt, ugy hogy a szezonzáró négy Wagner-előadás zsúfolt házak előtt fog lefolyni. A második sorozat még hátralévő műsora a következő : Junius 13-án: A wálkür. » 16-án: Siegfried. » 18-án: Jstenek alkonya A Vígszínház évadvégi reprizei sorában jövő héten a Vígszínház műsorának négy olyan darabja kerül felelevenítésre, a mely a legnagyobb sikereket aratta. Ez a négy darab a Durand és Durand, Az arany kakas, A tekenősbéka és Coulisset ur. Mind a négy darab annak idején zsúfolt házak előtt került szinre, hónapokig tartó sorozatos előadásokban. Ezeket a reprizeket a közönség legnagyobb érdeklődése előzi meg. # A Nemzeti Szinház-ban holnap este Pierre Wolff-nak bájos darabja kerül ismét szinre, melynek minden eddigi előadása megtöltötte a szinház nézőterét. A Magyar Szinház karszemélyzetének holnap, vasárnap délután, lesz a jutalomjátéka. A műsorban mint vendégek működnek közre \Szoyer Ilonka, Fedák Sári, Nikó Lina, Hegedűs Gyula, Szerémy Zoltán, Balassa Jenő, Déri Jenő és Deák Péter. A Vígszínház művészei a Csókon szerzett völegény-ből adják elő a ripacs-jelenést, Fedák Sári néhány dalt énekel. Szoyer Ilonka pedig Suppé operettjében, A szép Galalheá-ban lép fel, mint a czimszerep személyesitője. Az egyes számok közé ékelten Sziklai és Szilágyi Serenissimus-jelenetet adnak elő. Az előadásra rendes esti helyárak mellett jegy már váltható. *2 El A Népszínház személyzete most Lecoqu operettjének, A kis herczeg-nek a reprizére készül, melynek előadása premierszámba fog menni. Az operett két főszerepét ZilahinéSinghofer Vilma és Ledofsky Gizella fogják játszani. A Magyar Szinház-ban jövő hétfőn éri meg Lehár Ferencz: A drótostót czimü operettje, második jubileumát. Ezt az ötvenedik előadást az operett szerzője maga fogja dirigálni, a ki a bemutatót és a huszonötödik előadást is, a közönség zajos ünneplése közt, dirigálta. A drótostót előadásai egyre telt házak előtt folynak. A Fővárosi Nyári Szinház legKozelebbi újdonsága Maxim Gorkij: Éjjeli menedékhely czimü színmüve lesz, melyet a Magyar SzinÁáz-ban legutóbb vendégszerepelt berlini színészgárda valósággal szenzácziós hatással játszott nálunk. A darabot, melyre a Krecsányi-társulat a legnagyobb ambiczióval készül, Káinoki Izor forditotta. Bemutatójs, mint értesülünk, a jövő héten lesz. A Városligeti Nyári Szinház-ban Fedák Sári vendégjátékai a legnagyobb érdeklődés mellett folytatja vendégjátékát. A művésznő a jövő hét során, mint értesülünk, a Szép Helénát is el fogja játszani. A kulisszák mögül. Budapest, junius 13. A szinrehozhatatlan — ^— Tristan és Izolde. — Tristan és Izolde Odysszeája. — Mindenki tudatában van annak, milyen óriási feladatot ró egy-egy Wagner-darab színházra, énekesekre, zenekarra s a szinház teknikai személyzetére egyaránt. Ám e nehézségeket azért megoldják, s hogy eredménynyel, bizonyság rá a Magyar Királyi Operaház Wagcziklusának fényes sikere. Ma, a cziklus ujabb sorozatának első estéjén két régi, hires, nagy színigazgató levelét nyomtatjuk le. Ez a két rendkívül kiváló szinházvezető — Devrient és Dingelstedt — még 1862-ben megszerezte a Tristan és Izolde előadási jogát, de belemélyedvén tanulmányozásába, valósággal elrettentek a gigászi műtől, s — és pedig külön-külön — lemondással konstatálták, hogy Tristan és Izolde szinrehozhatatlan. Eduard Devrient, a karlsruhei udvari szinház igazgatója von Hülsen berlini intendánshoz intézett levelében irta meg ezt. ( Hülsen báró szintén foglalkozott ugyanis azzal a tervvel, hogy a Tristan t előadja. A szerk.) íme a levél: »Mélyen tisztelt Intendáns ur! Az ok, mely miatt Wagner Tristan és Izoldeje nem kerülhetett előadásra a nagyherczegi udvari szinházban, ugyanaz, mint Weimar-ban és Bécs-ben, emberfeletti hanganyagokat és emlékezőtehetségeket igényel ez a munka. Mi a magunk részéről mindent elkövettünk. Megszereztem Wagner-tői az első előadás jogát Németország-ra. Felvonásonkint küldettem el az opera anyagát, a legjobb és legfrissebb tehetségekkel fogtam hozzá, de néhány próba után elégteleneknek bizonyultak a rendelkezésünkre álló physikai erők. Miután a Hewitz asszony különben kitartó hangja — mondhatnám — megbénult, Garriques kisasszony vette át a szerepet, ambiczióval, s bátorsággal, mert vőlegénye v. Schnorr ur még mindig bizótt a dalmű szinrehozhatóságában. Pár hét múlva ők is rájöttek, hojy hiu reménység ez. A dirigens, Kallirvoda zeneigazgató, (Musikdirektor) annyi odaadást tanúsított, hogy az első felvonás jelentékeny részében talányos muzsikájának felét már emlékezetből is eljátszotta, de mindez hiábavaló volt. Önmegtagadásomba került, s mégis kénytelen voltam bevallani magas uraságaimnak a szinrehozatal kivihetetlenségét. Talán majd birtokába juthatunk valamikor a szükségeltető hanganyagoknak, de a mostani körülmények között eddig három színpad riadt már vissza a lehetetlentől. Hallom pedig, hogy Wagner jelentékeny engedményeket tett Bécs-ben az énekeseknek.« Dingelstedt, a weimari udvari szinház igazgatója ugyancsak Hülsen báró intendánsnak küldte az alább következő levelet: »Nagyságos uram! Tegnapelőtt kelt szives megkeresésére sietek a következőkben válaszolni. Midőn a Tristan és Izolde karlsruhei bemutatója dugába dőlt, ő fensége azon óhajának adott kifejezést, szerezzük meg a müvet a mi színházunk részére. Kívánsága szerint megvásároltam az énekstimmeket Devrient kollegámtól, s egy zongorapróbát tartottam, Liszt személyes vezénylete mellett. A próba előtt, alatt és után kinyilatkoztatták az általam kiszemelt művészek, hogy csak az esetben gondolják a mü előadását keresztülvihetőnek, ha a mig betanulhatják, — s nézetük szerint háromnégy hónap kell erre — semmi mással nem foglalkoztatom őket. Liszt megerősítette ezt, s megtoldotta azzal, hogy a második felvonás, mely egy-egy óra hosszáig tartó duett, átdolgozást igényel. Erre Wagner-hez fordultam, hogy hajlandó-e ő a partiturát részünkre megcsinálni. Wagner azt válaszolta Páris-ból, hogy ő a partiturát nem bocsáthatja rendelkezésünkre. Ettől eltekintve, a szinpadra alkalmazhatóság nehézségeiről az is meggyőződött, még ha ő maga választaná is össze a szükséges személyzetet. S erre reánk nézve befejezést nyert az ügy«. * 1862-ben és 1863-ban Bécs-ben szintén hiába fáradoztak azon, hogy Tristan és Izoldé-t szinre hozzák s hetvenhét próba után letettek erről a szándékukról. Végre 1865. junius 10-én előadták azután München-ben Hans v. Bülotv vezénylete mellett, kit Wagner fejedelmi barátja, II. Lajos bajor király hivott meg e czélból az Isar partján fekvő Athén-ba. És Tristan-t v. Schnorr, Garriques kisasszonynak akkor már férje, a karlsruhei Wagner-rajongó énekelte. Szinhózi pletykáik. Budapest, junius 13. Hová tartozik a ballet? — A legújabb színházi döntvény. — Hát bizony még arra nem igen volt eset, hogy a karcsú és lenge ballerinák döntvényt kérballerinák maguk osztályozása a karcsú és provokáltak volna a désében. Eddigelé — habitüék és karzatlátogatók egyaránt — különálló, rokonszenves kasztnak minősítették a ballerinákat, a kik magánszereplőktől és kardalosoktól nem taposott mezőkön — egész külön berkekben — áldoznak művészetük múzsájának: Terpsichorénak. Jött azonban egy kérdés — rut, anyagi kérdés! — mely szükségessé tette, hogy a tánezosnők is osztály oztassanak. A karcsú és lenge ballerinák maguk kivánták a döntést abban a kérdésben: vájjon a szinház hierarchiájában a kórushoz tartoznak-é ők vagy sem ? * • - *• >. A Népszinház-bau e héten megtartott jótékonyczélu délutáni előadás tette aktuálissá e kérdést. A Népszinház-ban csütörtök délután előadás volt, melynek egész jövedelme a karszemélyzetnek jutott. A kórus jutalomjátékán ingyen működtek közre — a névtelen kollégák iránti szeretetből — a magánszereplők, egy hangverseny is be volt ékelve az előadásba, melyen más szinházak tagjai is díjtalanul működtek közre. A San-Toy ez előadására zsúfolásig megtelt a szinház, ugy, hogy a délutáni előadás közel kétezer koronát jövedelmezett a szép czélra. Mikor a tiszta jövedelem felosztásra került, a részesedni kívánók soraiban megjelentek a Népszínház — ballerinái is. — Hohó! — hangzottak a tiltakozó felkiáltások — a ballettkarnak itt mi keresni valója sincs. A ballet az ballet és nem kórus! A hat karcsú és lenge ballerina szomorúan nézett össze. De hát csak nem engedhették a jussukat. Megkezdődött hát a pourparler. — Mi ugyanolyan névtelen hősök vagyunk, mint ti! — De ti nem vesztek részt minden előadásban I — Ugyan, ugy-e ? Nem ugyanott öltözünk, a hol ti? Van-e nekünk külön öltözőnk? — De több fizetést kaptok, mint mi I És igy tovább. A ballerinák jogai már-már nagy veszedelemben forogtak, az osztozkodásnál csaknem a rövidebbet húzták, mikor a Népszínház kórusának egy derék tagja, a ki különben is főrendezője volt a kórus jutalomjátékának, egy kijelentéssel eldöntötte a vitát: — A Népszínház 1 alletkara — úgymond a szinházi bölcs Salamon - oly gazdag erények*T*iiiiimimim """ jft I ll*. a u!UI XT . _ "WT _ Z^l III C = I jYcpyiit! VÁRADY EDE = iipí- és női divat = |y Koronaherceg utca 5. sz. különlegességek üzlete =====^^= Különös figyelmébe ajánlja rendkivül finom női keztyüit.
