MAGYAR SZÍNPAD 1891-1892 (1. évfolyam 1-8. sz., 2. évfolyam 1-7. sz.)

1891-10-25 / 4. szám

I. évfolyam. 4. szám. Budapest. 1891. október 25. MAGYAR SZÍNPAD SZINESZETI SZAKKOZLONY. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VIII. Kerepesi-ut 11. szám A lapot érdeklő minden közlemény ide intézendő. j Megjelenik minden lió 5-én, 15-én és 25-én. r • • -V---»—v——* | Elöfizetesi ár: É Egész évre 4 frt íj j| Félévre 2 frt. jj ff Hirdetések árszabály szerint. f§ I I iMgiaamgSB A vidéki sajtó és a vidéki szinészet. (H. E.) A magyar színészetnek még mindig nagy szüksége van a sajtó nagymérvű támogatására. Színészetünk száz éves múltja ez idő szerint még nem elég biztosíték arra nézve, hogy legyőzze azt a bizalmatlanságot és idegenkedést, amellyel a magyar közönség egy része, de különösen a nagy magyar alföldön élő tekintélyes része a szinészet iránt viseltetik. A magyar paraszt még nem áll a műveltségnek azon a fokán, hogy fel tudja fogni és igy kellőleg méltányolhassa a szinészet jelentőségét és nagy horderejét. Annyira már hál'istenek jutottunk, hogy az a magyar paraszt, aki soha tájára sem ment a színháznak, vasárnap délutánonként, elmegy az egyletbe és ott elolvassa a helyi lapot. Tudomást vesz a jelentőségteljesebb politikai, társadalmi eseményekről s a lap tudósításai alapján véleményt alkot magának a politikai és társadalmi élet zászlóvivőiről. Mi természetesebb azután, hogy igy megismerkedvén a közélet szereplő férfiaival, fokozott érdeklődéssel néz azoknak működése elé. De igy van ezzel a közönség értelmesebb része is. A sajtónak tekintélyét, hatalmát mindenütt elismeri és a saját véleményét az aktuális közéleti eseményeket illetőleg a legtöbb esetben igyekszik öszhangzásba hozni a sajtó véleményével. És a magyar vidéki sajtó — tisztelet a kivételeknek, — amely a társadalmi és politikai élet minden fázisáról kimerítően értesiti olvasóközönségét, nem szolgálja kellőleg a magyar szinészet iigyét, vagy ha szolgálja is, igen gyakran mindenféle mellékérdekek által befolyásoltatni engedi magát. Pedig a magyar szinészet nagyon fontos missziót teljesít, nemcsak ott, ahol a nemzetiségiek között a magyarosodás zászlóját fennen lobogtatja, hanem azon tejjel-mézzel gazdagon megáldott részén is nagy Magyarországnak, amelynek kötelessége volna a színészetet kellő anyagi támogatás által abba a helyzetbe hozni, hogy idejének legalább egy részét a magyarosítás fontos missziójának szentelhesse. De a magyar vidéki sajtó nem foglalkozik kellő mértékben a színészettel. A magyar parasztság tekintélyes része még most is komédiásnak ismeri a színészt és egyenrangba helyezi a piaczi bódékban székelő kötéltánczosokkal. És igen természetes, hogy a mig egy-egy tisztességes színtársulat vegetálni is alig képes az alföld egyes gazdag, de nagyobb intelligencziában szűkölködő városaiban, addig a vásáros bódékban olcsó mutatványokat hirdető kötéltánczosok tele zsebekkel vonulnak tovább — ujabb hazát keresni. A sajtónak lenne kötelessége többet foglalkozni a színészettel, fölvilágosítani a népet annak jelentőségéről s a helyi lapoknak még az esetben sem lenne szabad támogatásukat megvonni az egyes városokban működő színtársulatoktól, ha azok némi kívánnivalót hagynak maguk után. Hiszen a színésznek ambiczióját, az igazgatónak a tökéletes utáni törekvését nagyban fokozza az, ha maga körül mindenfelé jóakaratot, elismerést lát és az az igazgató, aki egy városba talán kissé hiányos társulattal vonult be, ha kellő anyagi támogatásra és erkölcsi jóakaratra talált, bizonyára igyekezni fog társulatát jobb erőkkel kiegészíteni, liogy ezáltal nagyobb műélvezetben részesíthesse azt a közönségét, a mely neki és társulatának kenyeret adott De-mit tapasztalunk a vidéki sajtó egy tekintélyes részénél ? Azt, hogy a színtársulatok irányában túlkövetelésekkel lépnek föl és nemcsak hogy megvonják a különben derék társulatoktól a támogatást, de a közönséget is, a mely elvégre méltán tartja irányadónak a sajtót, igyekeznek elidegeníteni attól, hogy a magyar szinészet oltárára áldozatokat hozzon. Pedig hiszen elég mostoha helyzetben van a magyar szinészet a nélkül is. Szomorú statisztika lenne az, ha összeállítanánk, hogy a jobb vidéki társulatok is csak milyen küzdelmek árán képesek magukat fönntartani és még a vidék nagyobb városaiban is, a hol pedig teljes joggal számit hatnának kellő támogatásra, egy-egy szezonban hányszor kell üres házak előtt megtartatni az előadást. A vidéki sajtó e kicsinyes skiupulózitásával nemcsak hogy kárára van a vidéki színészetnek, de a közönségnek sem használ véle semmit, mert elidegeníti a szellemi szórakozástól s a színtársulatokat az anyagi bukás szélére juttatva a magyar színészetnek kiszámíthatatlan károkat okoz. Mi még nem tehetünk összehasonlításokat a mi színészetünk és a külföld szinészeti viszonyai között. A mi színészetünk a rövid száz év alatt rohamosan fejlődött ugyan, de még, épen az idő rövidségénél fogva nem 1 elletnek olyan jók nálunk a szinészeti viszonyok, mint a külföldön, ennélfogva még kisebb mértéket keli alkalmaznunk a szinészet képviselőivel szemben. Nem azt mondjuk ezzel, hogy támogassuk a roszszat, hogy nézzük el a színészek félszegségeit hibáit, az igazgatók könnyelműségét, hiszen ezeket ostorozni, ezeket megjavítani a sajtónak nem csak joga, hanem kötelessége is, de ismerjük el mindenkor az érdemet, az igyekezetet, támogassuk ezt a sokszor saját hibáján kívül nyomorral, a közönség indolencziájával kiizködő népet s ha az igazság elismeréséről van szó, némuljon ott el minden önérdek, minden kicsinyes feltűnési vágy, mert csak igy lehetünk hasznára annak a vidéki színészetnek, a mely minden erejéből küzd a magyarosodásért s a közönség szórakoztatására, művelésére törekszik. Pedig sajtiosan kell konstatálnunk, liogy a vidéki sajtó egy része épen érdekből, kicsinyes feltűnési viszketegből küzd egyes jobb igazgatók ellen, és megesik az is, liogy a helyi sajtó az igazgató irányában táplált gyűlöletét átviszi a társulatra is. Ilyen esetben kárba vesz annak az igazgatónak minden törekvése, a társulatnak minden igyekezete, mert a sajtó nem ismeri el a jóakaratot, a törekvést s ez nagy hatással van a színházlátogató közönségre is, a mely szintén megvonja anyagi támogatását. A vidéki sajtónak ez a része példát vehetne ebben a tekintetben a fővárosi sajtótól, a mely magasztos föladatának teljes magaslatán áll. A fővárosi sajtó