Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Történelem - Süli Attila: Források Csíkszék és Háromszék hadiiparának történetéhez (1848–49)
Források Csíkszék és Háromszék hadiiparának történetéhez (1848-49) 29. Bodor Ferenc levele Zakariás Antalhoz. Tiltakozik a rágalmak ellen és kéri, hogy helyezze vissza bányaművezetői hivatalába. Te[kin]t[e]tes Tulajdonos Úr! Úgy látszik, hogy a te[kin]t[e]tes úr nem követi szíve-lelke sugallatát, mert akkor ösmért jószívűségénél fogva bizonyosan vasárnapi kérésemre máig hajthatlan nem marad vala, ez megint olyan ember tanácsára történik, ki a te[kin]t[e]tes úr javát őszintén nem kívánja, különben hogy tehetné azt, hogy olyan egy emberitől, ki szinte 6 évig szolgálta, kárára nem volt, abeli kérését, hogy szolgálatába visz- szafogadná, megtagadja? Melyet csak azért hagyott el, hogy a te[kin]t[e]tes rossz néven vette, hogy a lőporgyár ide építéséről lebeszélettem, s valék kéntelen felvállalni egy hivatalt, melyet sem nem kértem, sem kerestem s melyhez, mint bányász hajlamom sem volt soha. Emlékezzen a te[kin]t[e]tes úr az írás azon szavaira - „aki kővel hajít, azt kenyérrel dobd vissza” - ha szinte rosszat tettem volna is, mégis felejteni kellene, de hát így, hogy soká a jónál s hasznosnál egyebet nem tettem, kénytelen vagyok eszibe juttatni: valljon, hogy ha a te[kin]t[e]tes úrnak jelen év február 16ána csíki térparancsnoksághoz benyújtott kérésére a Lőporgyár, mint sajátja ideépül, mi lesz most a sz[ent]domokosi bányából, de mi a te[kin]t[e]tes úrból? Pedig, hogy e szerencsétlenség nem érte, csak egyedül nekem köszönheti, ámbár akkor igen is haragudott reám, azért hogy lebeszéltem a Lőporgyár ideépítéséről - Feiser Josinál még azt is mondotta, hogy én, kit kenyerin hizlalt, okoztam kárára és rávettem arra, hogy a Lőporgyár nem épült ide, továbbá, hogy ha nem én, hanem egy más lesz azon a lőporgyáron, kapott volna é lőport? Bizonyosan nem. Én azt is eszközöltem, küldöttem csupa jóindulatból, mégpedig anélkül, hogy valaki arra kért volna, ami jól gazdálkodva a bánya szükségit fedezni fogja, s ha nem küldök, ez is odaég Madarason, mint a többi és akkor ezen háborús világba, honnan kap lőport, hogy folytassa a bányászatot? Mennyi kára lesz önnek, a felséges Kincstárnak és mi lesz szegény bányászokkal, ha dolog nélkül lesznek kéntelenek ülni? De ha mindezt nem is teszem vala, mégis mint volt tisztje és hét gyermekek apja, keresztényi felebaráti kötelességből vártam volna, hogy kérés nélkül is, és annál is inkább állomásomba helyezzen, mivel a te[kin]t[e]tes úr és ama tanácsadója által ide építeni tervezett Lőporgyárnak lettem áldozatja - lettem kéntelen bányász hivatalomat elhagyni — noha előbb ezt minden erőltetés mellett is csak úgy vállaltam el, hogy azt is megtarthassam. — És így végtére rajtam bételik, „tégy jót, várj rosszat érte”, hogyha isten és ember előtt mondhatom, de mondani is fogom, hogy jónál s hasznosnál egyebet nem tettem, amit jólélekkel és becsületes érzéssel tettem, soha senki meg sem is tagadhat, mégis anélkül, hogy oka legyek, most télire hivatal és hajlék nélkül utcára kerültem a világ csúfságára ott, azon a helyen, ahol felebarátaim boldogságán működtem 6 évek alatt, hanem jó az isten és könyörületes. Végtére Nagyon fáj szívemnek, hogy a te[kin]t[e]tes úrnak ezt meg kellett írnom így, de minekutánna tett kérésemre három napig hivába vártan, kéntelenítve érzém magamat e kétes világba megtudni azt: mi vár reám? Már most tegye a te[kin]t[e]tes úr kezét a szívére és amit az súgni fog úgy tegyen. Ki egyébaránt Bálán, szeptember 5C [1]849. [Bodor Ferenc] Magyar nyelvű sk. tisztázat. Lelőhely: Hargita Megyei Levéltár. F 68 Csíkszeredái alkerületi biztosság. CLVII/23/2. Bicsok Zoltán szíves közlése. TÖRTÉNELEM t ISTORIE i HISTORY 211
