Botár István et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 9. (Csíkszereda, 2013)
Történelem - Bicsok Zoltán: „…Csik Somlyóra Praetoriális ház építendő…” Források a csíksomlyói Székház építésének (elő)történetéhez (1790–1825)
„... CSIK SOMLYÓRA PRAETORIÁLIS HÁZ ÉPÍTENDŐ...” FORRÁSOK A CSÍKSOMLYÓI SZÉKHÁZ ÉPÍTÉSÉNEK (ELŐ)T ÖRTÉNETÉHEZ (1790-1825) Bicsok Zoltán A Román Országos Levéltár Hargita Megyei Hivatala által őrzött és a csíksomlyói Székház (Pretórium) építéstörténetét megörökítő viszonylag nagyszámú forrásból két alkalommal, tematikus-időrendi csoportosításban tervezek közreadni egy-egy válogatást. Jelen közlemény az építkezés előzményeit járja körül, vázolva a fontosabb mozzanatokat: az állandó székhely gondolatának megszületését, az alkalmas központi hely megtalálása körüli hosszas huzavonát és végül a telek adásvételi szerződésének megkötését, mely aktus lezárta a többévtizedes előkészületeket. A tényleges építéstörténet bemutatása és a legfontosabb történéseket dokumentáló iratok közlése a következő tanulmány tárgya. Erdélyben a törvényhatósági székházak (pretoriális házak, pretóriumok) építésének igénye a Habsburg-berendezkedés nyomán egyre szervezettebbé váló közigazgatási és igazságszolgáltatási rendszerrel (ideértve a büntetés-végrehajtást is), illetve az adó- és pénzügyi igazgatás mechanizmusának mind komolyabb kiépülésével, valamint az írásbeli ügyintézés egyre komplexebbé válásával és az ezzel összefüggő mind bonyolultabb iratkezeléssel egyidőben jelentkezett. Az igény és a kezdeményezés eredetileg felülről jött, de a széki vezetés felelősen gondolkodó tagjai is hamar ráeszméltek az ügy fontosságára, mindinkább felkarolva azt. A köztes döntéshozó szint, a tartományi hivatalok (Főkormányszék, Főszámvevőség) két tűz között voltak: képviselniük kellett ugyan a legfelső elhatározást, de a magasztos eszméhez forrásokat rendelni igen súlyos kihívásnak bizonyult. Felemás volt a helyi társadalom viszonyulása is: a széki hivatalnokok többnyire támogatták az ügyet, ki őszintén, ki számításból (és minden esetben, ha indokolni kellett a helyi közigazgatás döcögését, előszeretettel hivatkoztak a pretórium sajnálatos hiányára), a nemesi, polgári és katonai rend viszont, mihelyt érdekeiket sérülni látták (jelentkezzenek azok akár földrajzi távolságban, akár adóforintokban) hajlamosak voltak lelkesedésüket pillanatok alatt elveszíteni. Hogy milyen messzi is volt Becs (és nem csupán a mérföldek tekintetében), azt az is jelzi, hogy milyen nehézkesen tudott megépülni egy-egy székelyföldi pretórium, noha csupán egyemeletes, puritán kialakítású épületekről volt szó. A 18. század első felében a Székelyföldön mindössze két pretórium épült fel: az első állandó törvényhatósági székház 1733-ra készült el Székelyudvarhelyen1, majd Marosszék pretóriuma következett a marosváráhelyi Szentmiklós utcában, itt a munkálatok 1746-ban fejeződtek be.2 A többi székelyföldi pretoriális ház építésének ügye majd egy évszázados késéssel jutott csak nyugvópontra, a 19. század derekán. 1 Hermann 2001,88. 2 PÁL-ANTAL 2002, 138. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve IX. (2013), p. 115-144 115
