Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 8. (Csíkszereda, 2012)
Régészet - Kelemen Imola: A Csíkszereda-Körösi Csoma Sándor utca középkori lelőhelyen előkerült állatcsontleletek archaeozoológiai vizsgálata
KELEMEN IMOLA A szarvasmarhacsontok darabszámra szinte felét teszik ki az azonosított állatcsontmarad- ványoknak, és úgy ezt az értéket, mint a minimális egyedszámot tekintve, a leletanyagban az első helyet foglalják el. Személyes véleményünk, hogy figyelembe véve a darabszám és a minimális egyedszám kalkulálásának előnyeit és hátrányait, a legreálisabb érték valahol a kettő között helyezkedik el, ezért a fajok közti sorrendet a továbbiakban az 1. táblázatnak leginkább eme utolsó oszlopa fogja meghatározni. Eszerint tehát, e 14. századi ház lakóinak állatgazdaságában a szarvas- marhák tölthették be a legfontosabb pozíciót (37,16 %). A marhacsontok konyhahulladék-jellegűek, viszonylag sok a rágott csont (23 darab - egyiken egy macska fogának nyoma), ezek leginkább az A és B húsminőséghez tartoznak (atlas, maxilla, mandibula, scapula, humerus, pelvis, femur, tibia, astragalus, metapodium stb.). Vágásnyom 4 töredéken (mandibula, humerus, radius, astragalus) figyelhető meg, illetve számos darabon (cranium, dens, humerus, femur, tibia, metatarsus, vertebrae) erősebb vagy kevésbé erős égésnyom látható (2. táblázat). A szarvasmarhák minimális egyedszámát 7-re sikerült meghatározni, ezekből 1 újszülött, illetve 2-2 juvenilis, subadultus és adultus. Ebből az eloszlásból arra következtethetünk, hogy ez a faj fontos volt úgy a közösség húsellátása, mint egyéb hasznok szempontjából is (tejadás, mezei munkák stb.), melyek az egyes példányok idősebb korig való tartását is megengedték. A szarvasmarhákból származó csontok szinte fele a B húsminőségi kategóriához tartozik,2 körülbelül harmada az A, negyede pedig a C kategóriákhoz (3. táblázat, 3. ábra). Ebből a fajból megmunkált csont csupán egy került elő, egy jobb radius proximális epifízise, mely frontálisan simára csiszolt (1. ábra). Funkcionalitását tekintve leginkább valamilyen bőrsimítő lehetett, de készülhetett korcsolyának is, vagy egyéb sima felületet igénylő eszköznek. 1. ábra. A Csíkszereda-Aörösz Csorna Sándor utca lelőhelyen feltárt 14. századi lakóházból származó szarvasmarha-radiusból készült eszköz (simító?) A juh- és kecskefélék a darabszám és a minimális egyedszám átlagát tekintve (10,99 %) a vizsgált közösség 14. századi ház leletei által képviselt állatgazdaságában csupán csak a harmadik helyet foglalják el, a szarvasmarhák és a sertések után. Az ennek a fajnak ítélt 22 töredékből csak egy jobb alsó őrlőfog származik biztosan kecskétől, 3 csont (őrlőfog, humerus, tibia) pedig juhtól. A többit kénytelenek voltunk a két faj közös csoportjába ( Ovicapra) sorolni. A számszerint 3-ra becsült egyed korok szerinti eloszlása a következő: 1 juvenilis Ovicapra és 2 subadultus állat, melyek közül egyik kecske, másik juh. Ezen adatok szerint a kiskérődzőket e vizsgált közösség leginkább az élelmezésben használta, tehát főleg húsukért tartották. Ezt igazolhatja a viszonylag kevés, de információ szintjén annál értékesebb rágott (mandibula, scapula, tibia), vágott (scapula) és égett (dens, femur) csont is (2. táblázat). 2 Uerpman 1973,316. 106
