Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 7. (Csíkszereda, 2011)
Természettudományok - Pálfalvi Pál: A Gyimesi-hágó környékének flóralistája. I. rész
PÁLFALVI PÁL 1. kép. A Gyimesi-hágó környékének panoramikus látképe a földrajzi nevek (helynevek) megjelölésével. (Fotó: Pálfalvi P. 2008. július 29 ) mellékén, a Récéd pataka hídjánál). A víz esése 4 km-en (Récéd pataka száda és a Ciherek- pataka száda között) kb. 90 m. Földtani-geológiai szempontból a Gyimesi-hágó és környéke a belső homokkő (flis) zónához tartozik és a mélységi kristályospala alapra az alsókréta időszakában lerakodott üledékes kőzetek képezik. Preda és munkatársai kutatásaiból5 kitűnik, hogy a Tatros-völgyi homokkő zóna alsókréta időszakából származó rétegek mintegy 13 km szélesen terülnek el. Ezek keleten a tarkői homokkő és nyugaton a kristályospalák külső szinklinálisa között fekszenek, míg közöttük törésvonalak képezik a határt. A területet a homokkő, márga, márgás mészkő sötétszürkés, kalciterekkel tarkított rétegei alkotják, amelyek a Gyimes-hágó környékén és a Fügésteleken (Szépvíztől ÉK-re) jelennek meg. Herbich megjegyzi6 7 e rétegek kövületszegénységét, jelezve a közeli Görbepatak völgyéből zzAptychus Diday Coq. és egy Meandrina fajt. A völgyek oldalában helyenként Tintinida és Aptychus maradványokat hordozó márgás-mészkőszirtek emelkednek ki, melyek a Lunca rétegek tithonikus (felsőjura) korából valók. Tájképileg szépek, botanikai szempontból érdekesek a Pogányhavas ÉNY-i oldalán, a Laposhavas-Kőalján és a Kincskő-Kabalahágó gerincén kibúvó sziklaalakzatok. A Tatros és mellékpatakainak völgyfenekei negyedkori folyamüledékek. A szakirodalom adatai/leírásai és eredeti talajpróbák (11 talajpróba) alapján azonosított talajtípusok a következők: 1. hegyvidéki, podzolosodott savanyú barna erdei talaj; 2. gyengén meszes, barna erdei talaj és másodlagosan kötött, hegyvidéki barna váztalaj (Ranker); 3. másodlagosan gyepesedett savanyú barna erdei talaj; 4. meszes, barna öntéstalaj; 5. rendzin. A talajok kémhatása 3,5-4,0 (jáhor, Kőalja) - 8,0 (Pogányhavas); humusztartalma 5,0052 (Jáhor), 5,0568 (Sárigbütü) és 9,1132 (Kőalja) valamint 23,2096 (Pogányhavas) közötti értékeket mutat. A talajok mésztartalma és nedvessége élőhelyenként változó.8 Alábbiakban, a rendelkezésünkre álló szakirodalmi9 és a gyimesfelsőloki-nyíresaljai (Păltiniş-i) meteorológiai pont (900 m tszf-i magasság) adatai alapján jellemezzük területünk helyi éghajlatát. Koppén szerint területünk a mérsékelt kontinentális éghajlati övbe tartozik, boreális-montán (hegyi) jellemzőkkel. Boreális, nedves éghajlatát kemény telek és hűvös nyarak jellemzik. Az évi középhőmérséklet 4-6°C közötti (Csíkszereda 5,94 °C). A legmagasabb hőmérsékleti érték melyet Nyíresalján mértek +32,6 °C (1954.VIII.29.), a legalacso5 PREDA ETAL. 1925. 6 HERBICH 1878. 7 MEMORIU AGROPEDOLOGIC 1965. 8 PÁLFALVI 1995. 9 ATLASUL CLIMATOLOGIC 1966. 402
